Állatorvos/Zoológus szekció

A pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens, 1952) a siklószeműgyíkok nemének és a családnak (Scincidae) a legészakibb elterjedésű alakja Európában. Elterjedésének legnagyobb része Magyarország területére esik. Hazánkban fokozottan védett, szerepel a Berni Egyezmény II., illetve az Európai Unió Élőhely-Irányelv IV. függelékében, valamint Magyarország Vörös Könyvében, mint potenciálisan veszélyeztetett faj.

Kis mérete (SVL=20-60 mm) és rejtőzködő életmódja miatt a veszélyeztető tényezők ily módon elsősorban nem az egyedeket és az állományt közvetlenül gyérítő emberi tevékenységek körébe tartoznak, hanem közvetett módon, az élőhely átalakításával, tönkretételével fejtik ki kedvezőtlen hatásukat.

A pannongyík élőhelyválasztásáról két korábbi vizsgálatból tudjuk, hogy a faj sok, eltérő alapkőzetű élőhelytípusban megtalálható, valamint hogy a zártabb területeket preferálja, ahol magas a lágyszárúak aránya, de kicsi a kövek, a csupasz talajfelszín és a fásszárú növényzet aránya.

A célom olyan ökológiai adatok gyűjtése volt, melyek a pannongyíknak, mint a Kárpát-medence endemikus gyíkjának védelmi programját segíthetik. A helyszín a pomázi Kő-hegy déli lejtője volt, mely mint új élőhelytípus (pusztafüves lejtősztyepp és erdősztyepprét–cseres-tölgyes–spontán cserjésedő-erdősödő terület, H3-L2-P2 kombinációja) került meghatározásra.

Az éves aktivitásra vonatkozóan, a korábbi vizsgálatok eredményeivel egyezően azt tapasztaltam, hogy nyáron az állatok aktivitása nagyon alacsony volt. Rendszeres terepre járás során összesen 3 egyedet fogtam ebben az időszakban.

Kutatásom során a mikrohabitat-szelekciót kilenc, a környezet strukturáltságát leíró változó segítségével vizsgáltam, melyek feltételezésem szerint meghatározzák az állat élőhelyválasztását. A preferencia-vizsgálat során észlelési- és random pontokat hasonlítottam össze a vizsgált változók tekintetében. A terepi időszak alatt 16 észlelési pont körül határoztam meg a változók százalékos borítását. A statisztikai elemzés során párosított random pontokat használtam a választás vizsgálatára. A felvett értékeket átlagolva az alacsony lágyszárúak és az avar borítása volt a legnagyobb, vagyis az állat a zárt területeket preferálja. Ez egyezik a korábbi eredményekkel. Az észlelési- és random pontok közti különbség vizsgálata során csak az 5-10 cm-es növényzeti borítás volt szignifikáns. Ezek közé a növények közé tartoznak a területre jellemző lesimuló pázsitfüvek, amelyek a pannongyík számára elsődleges rejtekhelyül szolgálnak, ugyanakkor eloszlásuk a hőszabályozás szempontjából is kedvező.