Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Az amoxicillin-klavulánsav kombináció farmakokinetikai vizsgálata pulykában, valamint pulykából izolált salmonella, E. coli és pasteurella-törzsek érzékenységének vizsgálata a kombinációra
Papp Melinda Judit V. évfolyam
Gyógyszertani és Méregtani Tanszék
Témavezetők: Dr. Jerzsele Ákos, Nagy Gábor

Absztrakt:

Az amoxicillin-klavulánsav kombináció egyike az állatorvoslásban leggyakrabban alkalmazott antibiotikumoknak. Az amoxicillin szélesített spektrumú aminopenicillin, mely érzékeny a baktériumok által termelt β-laktamáz enzimekre. A klavulánsav képes irreverzibilisen gátolni számos β-laktamázt, a két hatóanyag kombinálásával tehát olyan antibakteriális szert nyerünk, mely hatékony számos β-laktamázt termelő baktérium ellen is.

Pulykákban a fenti kombinációval ezidáig végzett farmakokinetikai vizsgálatok hiányosak, ugyanis nem állnak rendelkezésre adatok szájon át való adagolás esetén az antibiotikumok biológiai hasznosulásáról, illetve a két hatóanyag kinetikai viselkedéséről. Jelen dolgozat egyik célja a fent említett adatok bővítése, pótlása, valamint magyarországi pulykaállományokból izolált E. coli, P. multocida, S. Enteritidis és S. Typhimurium baktérium-törzsek érzékenységi vizsgálata amoxicillinre és az amoxicillin-klavulánsav kombinációra.

Intravénás beadás esetén nem találtunk szignifikáns különbséget (p>0,05) a két hatóanyag megoszlási felezési idejében és MRT-értékében, de statisztikailag jelentős volt az eltérés (p<0,05) eliminációs felezési idejükben, clearence-ükben és megoszlási térfogatukban. Per os beadás esetén nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget az amoxicillin és a klavulánsav biológiai hasznosulásának mértékében, felezési idejében, sem pedig a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időben. A kombinációban szereplő komponensek gyakorlati szempontból fontos farmakokinetikai paraméterei tehát igen hasonlóak, és bár egyes paraméterek matematikailag szignifikáns különbséget mutattak, biológiailag ezek az eltérések nem jelentősek. Mindezek alapján elmondható, hogy a két hatóanyag nemcsak hatásmechanizmusát tekintve, hanem farmakokinetikai szempontból is hatékony kombinációt alkot ebben az állatfajban.

Kísérletünk során meghatároztuk a kombináció legkisebb gátló koncentrációját valamennyi vizsgált baktériumtörzs esetében, majd kiszámítottuk az adott fajra/szerotípusra vonatkozó MIC90-értékeket. Ezek amoxicillinre vonatkoztatva a következők voltak: E.coli esetében 32 μg/ml, P. multocida esetében 2 μg/ml, míg S. Enteritidis és S. Typhimurium esetében 1 μg/ml.

Az érzékenységi adatok és a hatóanyagok farmakokinetikai paramétereinek ismeretében ajánlást adtunk a megfelelő dózis és adagolási gyakoriság megválasztására a fenti kórokozók okozta fertőzések gyógykezeléséhez.



Előadások listája