|
||||
Home
» Archívum
» 2008. TDK
2008. évi TDK konferenciaPapp Melinda Judit V. évfolyam Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Témavezetők: Dr. Jerzsele Ákos, Nagy Gábor Az amoxicillin-klavulánsav kombináció egyike az állatorvoslásban leggyakrabban alkalmazott antibiotikumoknak. Az amoxicillin szélesített spektrumú aminopenicillin, mely érzékeny a baktériumok által termelt β-laktamáz enzimekre. A klavulánsav képes irreverzibilisen gátolni számos β-laktamázt, a két hatóanyag kombinálásával tehát olyan antibakteriális szert nyerünk, mely hatékony számos β-laktamázt termelő baktérium ellen is. Pulykákban a fenti kombinációval ezidáig végzett farmakokinetikai vizsgálatok hiányosak, ugyanis nem állnak rendelkezésre adatok szájon át való adagolás esetén az antibiotikumok biológiai hasznosulásáról, illetve a két hatóanyag kinetikai viselkedéséről. Jelen dolgozat egyik célja a fent említett adatok bővítése, pótlása, valamint magyarországi pulykaállományokból izolált E. coli, P. multocida, S. Enteritidis és S. Typhimurium baktérium-törzsek érzékenységi vizsgálata amoxicillinre és az amoxicillin-klavulánsav kombinációra. Intravénás beadás esetén nem találtunk szignifikáns különbséget (p>0,05) a két hatóanyag megoszlási felezési idejében és MRT-értékében, de statisztikailag jelentős volt az eltérés (p<0,05) eliminációs felezési idejükben, clearence-ükben és megoszlási térfogatukban. Per os beadás esetén nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget az amoxicillin és a klavulánsav biológiai hasznosulásának mértékében, felezési idejében, sem pedig a maximális plazmakoncentráció eléréséhez szükséges időben. A kombinációban szereplő komponensek gyakorlati szempontból fontos farmakokinetikai paraméterei tehát igen hasonlóak, és bár egyes paraméterek matematikailag szignifikáns különbséget mutattak, biológiailag ezek az eltérések nem jelentősek. Mindezek alapján elmondható, hogy a két hatóanyag nemcsak hatásmechanizmusát tekintve, hanem farmakokinetikai szempontból is hatékony kombinációt alkot ebben az állatfajban. Kísérletünk során meghatároztuk a kombináció legkisebb gátló koncentrációját valamennyi vizsgált baktériumtörzs esetében, majd kiszámítottuk az adott fajra/szerotípusra vonatkozó MIC90-értékeket. Ezek amoxicillinre vonatkoztatva a következők voltak: E.coli esetében 32 μg/ml, P. multocida esetében 2 μg/ml, míg S. Enteritidis és S. Typhimurium esetében 1 μg/ml. Az érzékenységi adatok és a hatóanyagok farmakokinetikai paramétereinek ismeretében ajánlást adtunk a megfelelő dózis és adagolási gyakoriság megválasztására a fenti kórokozók okozta fertőzések gyógykezeléséhez. Előadások listája |