Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Összehasonlító vizsgálatok a szérum NEFA-tartalmának meghatározására három módszerrel
Andreas Kamenou V. évfolyam
Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezetők: Ribiczeyné Szabó Piroska, Dr. Gaál Tibor

Absztrakt:

A bőtejelő tehenek az ellés előtti napokban illetve az ellés utáni hetekben gyakran kerülnek negatív energia egyensúlyba (NEB), a nagy energiaigény és az ehhez képest kis mértékű szárazanyag-felvétel miatt. A NEB kompenzálására, az energia-egyensúly helyreállítására az állatok zsírraktáraikból mobilizálják a szabad zsírsavakat (FFA, más néven non-esterified fatty acids, NEFA). A NEFA-mobilizáció eredményeképpen ketonanyagok képződnek, amelyek számos anyagforgalmi betegség (ketosis, zsírmáj szindróma, oltógyomor-helyzetváltozás) oktanában szerepelnek. A szárazon álló tehenekben az emelkedett szérum-NEFA (>0.4 mmol/l) a NEB bizonyítéka. Ezért a kutatók és a laboratóriumi diagnosztikai vállalatok intenzíven fejlesztenek olyan módszereket, amelyek akár a tehenek melletti próbaként alkalmasak a NEFA mérésére.

Vizsgálatunkban három eljárást hasonlítottunk össze a NEFA meghatározására: két laboratóriumi eljárást (egy enzimatikus, kolorimetriás módszert és egy nem enzimatikus, kolorimetriás módszert) valamint egy egyszerű, “tehén mellett” elvégezhető, nem enzimatikus, kolorimetriás eljárást a kereskedelemben nem régen megjelent DVM-NEFA® készülékkel. Az utóbbi egy hordozható, egy fényutas fotométer, amely használatát gyakorlati körülmények között is ajánlják.

A vizsgálatban “nagy NEFÁ-jú” állatokat frissen ellett Holstei-Fríz tehenek két csoportjában vizsgáltuk, mivel ezek élettanilag is enyhén energia-hiányosak. “Kis NEFÁ-jú” két csoportot szárazon álló HF tehenekből és két hónappal a vizsgálat előtt bárányozott Awassi anyajuhokból képeztünk.

A frissen ellett tehenek mindkét csoportjában (2008 január és május) mindhárom eljárás emelkedett szérum-NEFA-koncentrációt jelzett. Januárban (n=13) az átlagértékek a DVM-NEFA, az enzimatikus, és a nem enzimatikus eljárással a következők voltak: 0.742 ± 0.310 mmol/L, 0.315 ±0.141mmol/L, 0.309 ±0.176 mmol/L (p<0.05). A korreláció az eredmények között szoros volt (r2=0.813-0.924). Májusban (n=15) ugyanezek az értékek a következőképpen alakultak: 0.795 ±0.450, 0.452 ±0.242 és 0.309 ±0.185 mmol/L (p<0.05), hasonlóan szoros korrelációval. A “kis NEFÁ-jú” csoportok közül szárazon álló HF tehenekben (n=16) a NEFA értékek 0.212 ±0.094, 0.083 ±0.062 és 0.071 ± 0.064 mmol/L-nek bizzonyultak a három eljárással (p<0.05). Az anyajuhokban (n=14) a NEFA koncentrációk hasonlóan alacsonyak voltak mindhárom eljárással, és itt is szignifikáns különbségeket tapsztaltunk: 0.462 ±0.239, 0.062 ±0.044 és 0.037 ±0.037 mmol/L, p<0.05. Mind a két “kis NEFÁ-jú” csoportban ugyancsak szoros korrelációt állapítottunk meg a három eljárás eredményei között (r2=0.825-0.958).

MiIvel minden esetben a DVM-NEFA® által kapott NEFA-eredmények 2-5-ször nagyobbak voltak a másik két módszer eredményeinél, a készüléket az eddigi tapasztalatok ellenére nem ajánljuk a gyakorlat számára. Alkalmazása mégis eképzelhető, ha az eddig elfogadott, és referencia eljárásokkal meghatározott 0.4 mmol/L NEFA felső határértéket átértékeljük, azaz nagyobb felső határértéket veszünk figyelembe e készülék alkalmazásakor.



Előadások listája