2008. évi TDK konferencia

A bőtejelő tehenek az ellés előtti napokban illetve az ellés utáni hetekben gyakran kerülnek negatív energia egyensúlyba (NEB), a nagy energiaigény és az ehhez képest kis mértékű szárazanyag-felvétel miatt. A NEB kompenzálására, az energia-egyensúly helyreállítására az állatok zsírraktáraikból mobilizálják a szabad zsírsavakat (FFA, más néven non-esterified fatty acids, NEFA). A NEFA-mobilizáció eredményeképpen ketonanyagok képződnek, amelyek számos anyagforgalmi betegség (ketosis, zsírmáj szindróma, oltógyomor-helyzetváltozás) oktanában szerepelnek. A szárazon álló tehenekben az emelkedett szérum-NEFA (>0.4 mmol/l) a NEB bizonyítéka. Ezért a kutatók és a laboratóriumi diagnosztikai vállalatok intenzíven fejlesztenek olyan módszereket, amelyek akár a tehenek melletti próbaként alkalmasak a NEFA mérésére.

Vizsgálatunkban három eljárást hasonlítottunk össze a NEFA meghatározására: két laboratóriumi eljárást (egy enzimatikus, kolorimetriás módszert és egy nem enzimatikus, kolorimetriás módszert) valamint egy egyszerű, “tehén mellett” elvégezhető, nem enzimatikus, kolorimetriás eljárást a kereskedelemben nem régen megjelent DVM-NEFA® készülékkel. Az utóbbi egy hordozható, egy fényutas fotométer, amely használatát gyakorlati körülmények között is ajánlják.

A vizsgálatban “nagy NEFÁ-jú” állatokat frissen ellett Holstei-Fríz tehenek két csoportjában vizsgáltuk, mivel ezek élettanilag is enyhén energia-hiányosak. “Kis NEFÁ-jú” két csoportot szárazon álló HF tehenekből és két hónappal a vizsgálat előtt bárányozott Awassi anyajuhokból képeztünk.

A frissen ellett tehenek mindkét csoportjában (2008 január és május) mindhárom eljárás emelkedett szérum-NEFA-koncentrációt jelzett. Januárban (n=13) az átlagértékek a DVM-NEFA, az enzimatikus, és a nem enzimatikus eljárással a következők voltak: 0.742 ± 0.310 mmol/L, 0.315 ±0.141mmol/L, 0.309 ±0.176 mmol/L (p<0.05). A korreláció az eredmények között szoros volt (r2=0.813-0.924). Májusban (n=15) ugyanezek az értékek a következőképpen alakultak: 0.795 ±0.450, 0.452 ±0.242 és 0.309 ±0.185 mmol/L (p<0.05), hasonlóan szoros korrelációval. A “kis NEFÁ-jú” csoportok közül szárazon álló HF tehenekben (n=16) a NEFA értékek 0.212 ±0.094, 0.083 ±0.062 és 0.071 ± 0.064 mmol/L-nek bizzonyultak a három eljárással (p<0.05). Az anyajuhokban (n=14) a NEFA koncentrációk hasonlóan alacsonyak voltak mindhárom eljárással, és itt is szignifikáns különbségeket tapsztaltunk: 0.462 ±0.239, 0.062 ±0.044 és 0.037 ±0.037 mmol/L, p<0.05. Mind a két “kis NEFÁ-jú” csoportban ugyancsak szoros korrelációt állapítottunk meg a három eljárás eredményei között (r2=0.825-0.958).

MiIvel minden esetben a DVM-NEFA® által kapott NEFA-eredmények 2-5-ször nagyobbak voltak a másik két módszer eredményeinél, a készüléket az eddigi tapasztalatok ellenére nem ajánljuk a gyakorlat számára. Alkalmazása mégis eképzelhető, ha az eddig elfogadott, és referencia eljárásokkal meghatározott 0.4 mmol/L NEFA felső határértéket átértékeljük, azaz nagyobb felső határértéket veszünk figyelembe e készülék alkalmazásakor.