Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Terápiarezisztencia fehérjéket kódoló mRNS kvantitatív kimutatása PCR-technikával lymphomás kutyák nyirokcsomójában
Sunyál Orsolya V. évfolyam
Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezetők: Dr. Vajdovich Péter, Szabó Bernadett

Absztrakt:

A daganatok kemoterápiás kezeléssel szemben mutatott ellenálló képességének egyik legjelentősebb tényezője az MDR1 transzporter, vagyis a P (permeability) glükoprotein (Pgp), valamint az ún. multidrug resistance associated protein-1 (mrp1). A daganatos sejtek nagymértékű Pgp és mrp1 expressziója negatív prognosztikai faktornak minősül. Az állatorvosi gyakorlatban a daganatos kórképek közül leginkább a kutyák non-Hodgkin típusú lymphomájának gyógyítása kapcsán merült fel a terápiarezisztencia fehérjék fontossága, hiszen ez az a betegség, amelyet szinte kizárólag kemoterápiás kezeléssel lehet gyógyítani. A betegek kezelése során indukálódik e fehérjék sejten belüli képzése, ami által a daganatos sejtek ellenállóképességet fejtenek ki a citosztatikumokkal szemben. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy a nyirokcsomók lymphoid sejtjeinek P-glükoprotein (Pgp) és az mrp1 mRNS expressziójának mértékében van-e különbség a kontroll egészséges (n=8) és a betegek között, valamint az mRNS-expresszió mértéke hogyan korrelál 43 lymphomás beteg klinikailag is megfigyelhető terápiás válaszával. Mindegyik kutya a betegségének előrehaladott stádiumában került kezelésre, mindegyiknél generalizált perifériás nyirokcsomó duzzanat. A kimetszett nyirokcsomók egy része szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatra került, míg a másik részét -80 oC-on tároltuk a feldolgozásig. A nyirokszöveteket homogenizáltuk proteáz és RNS-áz gátlókat tartalmazó oldatban, majd RNS-t izoláltunk belőlük. Ezt követően agaróz gélen futtattuk a minták egy részét, amely során megállapítottuk, hogy DNS-sel szennyezett-e a minta. Biztonsági okokból DNS-ázas emésztőeljárást is végeztünk. Ezután cDNS-t szintetizáltunk, majd DNS-t képeztünk az ún. real time (polymerase chain reaction-) PCR-gép segítségével. A szövetek mRNS mennyiségére a DNS képződésének mértéke utalt. A statisztikai elemzés céljából az alábbi csoportokat hoztuk létre: kontroll, egészséges kutyák mintái (n=8), kemoterápiás kezelés előtti betegekből származó minták (n=39), kezelést követően recidivált nyirokcsomókból származó minták (n=8).

Vizsgálataink alapján igazolódott, hogy a kontroll kutyák nyirokcsomójában lévő Pgp és mrp1 fehérje mRNS-expressziójának mértéke kisebb a betegek efflux pumpafehérjéinek mRNS-expressziójához képest, és a kontroll kutyák, valamint a betegek membrántranszporter fehérjéihez képest a recidivált nyirokcsomóból származó minták mRNS-expressziója nagyobb.



Előadások listája