2008. évi TDK konferencia

A daganatok kemoterápiás kezeléssel szemben mutatott ellenálló képességének egyik legjelentősebb tényezője az MDR1 transzporter, vagyis a P (permeability) glükoprotein (Pgp), valamint az ún. multidrug resistance associated protein-1 (mrp1). A daganatos sejtek nagymértékű Pgp és mrp1 expressziója negatív prognosztikai faktornak minősül. Az állatorvosi gyakorlatban a daganatos kórképek közül leginkább a kutyák non-Hodgkin típusú lymphomájának gyógyítása kapcsán merült fel a terápiarezisztencia fehérjék fontossága, hiszen ez az a betegség, amelyet szinte kizárólag kemoterápiás kezeléssel lehet gyógyítani. A betegek kezelése során indukálódik e fehérjék sejten belüli képzése, ami által a daganatos sejtek ellenállóképességet fejtenek ki a citosztatikumokkal szemben. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy a nyirokcsomók lymphoid sejtjeinek P-glükoprotein (Pgp) és az mrp1 mRNS expressziójának mértékében van-e különbség a kontroll egészséges (n=8) és a betegek között, valamint az mRNS-expresszió mértéke hogyan korrelál 43 lymphomás beteg klinikailag is megfigyelhető terápiás válaszával. Mindegyik kutya a betegségének előrehaladott stádiumában került kezelésre, mindegyiknél generalizált perifériás nyirokcsomó duzzanat. A kimetszett nyirokcsomók egy része szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatra került, míg a másik részét -80 oC-on tároltuk a feldolgozásig. A nyirokszöveteket homogenizáltuk proteáz és RNS-áz gátlókat tartalmazó oldatban, majd RNS-t izoláltunk belőlük. Ezt követően agaróz gélen futtattuk a minták egy részét, amely során megállapítottuk, hogy DNS-sel szennyezett-e a minta. Biztonsági okokból DNS-ázas emésztőeljárást is végeztünk. Ezután cDNS-t szintetizáltunk, majd DNS-t képeztünk az ún. real time (polymerase chain reaction-) PCR-gép segítségével. A szövetek mRNS mennyiségére a DNS képződésének mértéke utalt. A statisztikai elemzés céljából az alábbi csoportokat hoztuk létre: kontroll, egészséges kutyák mintái (n=8), kemoterápiás kezelés előtti betegekből származó minták (n=39), kezelést követően recidivált nyirokcsomókból származó minták (n=8).

Vizsgálataink alapján igazolódott, hogy a kontroll kutyák nyirokcsomójában lévő Pgp és mrp1 fehérje mRNS-expressziójának mértéke kisebb a betegek efflux pumpafehérjéinek mRNS-expressziójához képest, és a kontroll kutyák, valamint a betegek membrántranszporter fehérjéihez képest a recidivált nyirokcsomóból származó minták mRNS-expressziója nagyobb.