Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Terápiarezisztencia fehérjék működésének vizsgálata „flowcytometria” alkalmazásával
Szendi Eszter V. évfolyam
Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Vajdovich Péter

Absztrakt:

A „flow”, vagy áramlási citometria lényege, hogy folyadékfázisban ultravékony tubusban áramló sejteket lézerfény segítségével világítjuk meg, és a fénytörésük jellemzői alapján számítógép segítségével virtuálisan el tudjuk különíteni őket egymástól. Így a hasonló tulajdonságú sejteket a más tulajdonságú sejtektől elkülönítetten tudjuk vizsgálni. Ilyen műszer alkalmas a rutin hematológiai vizsgálatok elvégzésére, de más célból is használható. Ha a sejteket immunológiai módszerrel fluoreszkáló anyag kapcsolásával jelöljük, akkor az adott sejt fluoreszkáló tulajdonsága megváltoztatja a lézerfény törését, így a sejt elkülönítetten vizsgálható. Ez az ún. FACS (fluorescence activated cell sorting) eljárás. Ez a módszer alkalmas arra, hogy a sejtek membrántranszporter funkciója vizsgálható legyen. Ha a sejtekhez fluoreszkáló molekulát (calcein) adunk és inkubáljuk, akkor ez az anyag a sejtekbe jut. Amennyiben a sejt rendelkezik membrántranszporter fehérjékkel (P-glükoprotein /Pgp/, multidrug resistance associated protein-1 /mrp1/, stb.) és ún. „multidrug” rezisztencia funkcióval, akkor a calceint a sejtek kipumpálják magukból.

Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy kemoterápiás kezelésben részesülő 9 lymphomás, ill. leukémiás kutya szeparált lymphoid sejtjeinek membrántranszporter funkciója eltér-e az egészséges, kontroll kutyák (n=6) lymphoid sejtjeinek hasonló működésétől.

A kutyák vérmintájának lymphoid sejtjeit szeparáltuk, majd azok egy részét membrántranszporter gátló anyag hozzáadása nélkül calcein-nel inkubáltuk, egy másik részéhez verapamil-t adtunk, amely a Pgp és az mrp1 gátlója, harmadik részéhez pedig, ún. MK-571 molekulát adtunk, amely az mrp1 gátlója. Végül a két gátlóanyagot tartalmazó sejtszuszpenzióhoz is calceint adtunk. A FACS vizsgálat során mértük a sejteken belüli fluoreszcenciás aktivitás mértékét. A gátlás nélküli és a gátlóanyagokat tartalmazó sejtek eltérő fluoreszcenciás aktivitásának kifejezéséhez kiszámítottuk az ún. MAF- (multidrug rezisztencia aktivitási faktor-) értékeket. Ezek jellemzik, a sejtek Pgp, és mrp1 funkcióját.

A kontroll kutyák összesített „multidrug” rezisztencia értéke: 31,6 ± 5,9, az mrp1 MAF-értéke: 18,5 ± 9,7, a Pgp MAF-értéke: 13,2 ± 5,3. A beteg kutyák összesített „multidrug” rezisztencia értéke: 45,9 ± 8,9, az mrp1 MAF-értéke: 29,9 ± 11,5, a Pgp MAF-értéke: 15,9 ± 14,2. Vizsgálataink azt bizonyítják, hogy a beteg kutyák összesített „multidrug” rezisztencia funkciója (p<0,01) és az mrp1-hez kötött membrántranszporter (p<0,05) funkciója egyaránt szignifikánsan nőtt a kontroll kutyák hasonló sejtfunkciójához képest.



Előadások listája