Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Enteralis tápszonda helyeződésének hatása kutyák epehólyag működésére
Szilvási Viktória V. évfolyam
Belgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezetők: Dr. Psáder Roland, Dr. Sterczer Ágnes

Absztrakt:

A jejunalis táplálásnak ma már vitathatatlan szerepe van mind az ember, mind a kutya számos gasztroenterológiai kórképében, így a hasnyálmirigy-gyulladás kezelésében is. Az enteralis táplálásban új távlatokat jelent - a kutyában általunk elsőként leírt - endoszkópos módszerrel behelyezett nasojejunalis tápszonda alkalmazása. A módszer előnye a percutan jejunalis tápszondákkal szemben, hogy egy gyors, nem invazív eljárás, és használatakor minimális az esetleges szövődmények kialakulásának a veszélye. Korábbi kutatásaink eredményeképpen kidolgoztunk az epehólyag-térfogat rutinszerű mérésére alkalmas ultrahangos módszert. Kísérletünk során vizsgáltuk, hogy az enteralis tápszondán keresztül adagolt cholagóg készítmény - Lipofundin infúzió - milyen hatással van az epehólyag működésére annak helyeződésétől függően.

Vizsgálatainkhoz 5 egészséges beagle kutyát használtunk. Éber állapotban, 24 órás koplaltatást követően ultrahangos mérési módszerrel megállapítottuk a kutya alap epehólyag-térfogatát. Ezt követően teljes anaesthesiában, endoszkóp segítségével levezettük a tápszondát a jejunumba, majd rögzítettük, és annak helyeződését kontrasztos röntgenfelvételen ellenőriztük. Lipofundin infúziót adagolva a szondán keresztül (2ml/kg 15 perc alatt) 5 percenként 60 percen keresztül rögzítettük az epehólyag térfogatát, és monitoroztuk az így kiváltott epehólyag kontrakciót. Ezt követően fiziológiás sóoldattal (2 ml/perc) mostuk át a szondát, és ellenőriztük az epehólyag feltelését. Ezek után a szondát visszahúztuk előbb a duodenum és jejunum határáig, majd a duodenum descendensig, és megismételtük a kísérlet fent leírt lépéseit az ismételt epehólyag feltelést követően. A vizsgálatok végeztével (még ugyanazon a napon) a szondát altatásban eltávolítottuk. Mindegyik kutyában külön napokon végeztük el a teljes vizsgálatsorozatot. Egy másik napon - 24 órás éheztetést követően - szájon keresztül adott Lipofundin infúzió (2ml/kg) epehólyag térfogatára gyakorolt hatását is megvizsgáltuk a fenti kutyáknál. A tápszondán keresztül adott Lipofundin infúzió a jejunumban 9,2 % (3,7-13,9), a duodeno-jejunalis görbületnél 16,5 % (9,1-22,1), a duodenum descendensben 26,3 % (22,8-29,5) epehólyag kontrakciót okozott, míg a szájon keresztül adott cholagóg készítmény 33,8 % (28,6-46,5) epehólyag összehúzódást váltott ki. Az epehólyag kontrakció a Lipofundin beadását követő 10-30 perc között volt a legkifejezettebb. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a szonda endoszkóppal lejuttatható a jejunumba (45-60 cm-re a pylorustól). A tápszondán keresztül adott cholagóg szer a jejunumban okozta a legkisebb, míg a duodenumban a legkifejezettebb epehólyag kontrakciót. Az így kapott eredmények felhasználásával lehetőségünk nyílik a nasojejunalis szonda rutinszerű alkalmazására postduodenalis táplálást igénylő, többek között pancreatitises kutyák gyógykezelésében, amely betegeknél a tápszondát a jejunumba kell juttatnunk.



Előadások listája