Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Mikrohabitat-szelekció vizsgálata a pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens, 1952) Pomáz kő-hegyi populációjánál
Takács Eszter I. évfolyam
Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Korsós Zoltán

Absztrakt:

A pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri Mertens, 1952) a siklószeműgyíkok nemének és a családnak (Scincidae) a legészakibb elterjedésű alakja Európában. Elterjedésének legnagyobb része Magyarország területére esik. Hazánkban fokozottan védett, szerepel a Berni Egyezmény II., illetve az Európai Unió Élőhely-Irányelv IV. függelékében, valamint Magyarország Vörös Könyvében, mint potenciálisan veszélyeztetett faj.

Kis mérete (SVL=20-60 mm) és rejtőzködő életmódja miatt a veszélyeztető tényezők ily módon elsősorban nem az egyedeket és az állományt közvetlenül gyérítő emberi tevékenységek körébe tartoznak, hanem közvetett módon, az élőhely átalakításával, tönkretételével fejtik ki kedvezőtlen hatásukat.

A pannongyík élőhelyválasztásáról két korábbi vizsgálatból tudjuk, hogy a faj sok, eltérő alapkőzetű élőhelytípusban megtalálható, valamint hogy a zártabb területeket preferálja, ahol magas a lágyszárúak aránya, de kicsi a kövek, a csupasz talajfelszín és a fásszárú növényzet aránya.

A célom olyan ökológiai adatok gyűjtése volt, melyek a pannongyíknak, mint a Kárpát-medence endemikus gyíkjának védelmi programját segíthetik. A helyszín a pomázi Kő-hegy déli lejtője volt, mely mint új élőhelytípus (pusztafüves lejtősztyepp és erdősztyepprét–cseres-tölgyes–spontán cserjésedő-erdősödő terület, H3-L2-P2 kombinációja) került meghatározásra.

Az éves aktivitásra vonatkozóan, a korábbi vizsgálatok eredményeivel egyezően azt tapasztaltam, hogy nyáron az állatok aktivitása nagyon alacsony volt. Rendszeres terepre járás során összesen 3 egyedet fogtam ebben az időszakban.

Kutatásom során a mikrohabitat-szelekciót kilenc, a környezet strukturáltságát leíró változó segítségével vizsgáltam, melyek feltételezésem szerint meghatározzák az állat élőhelyválasztását. A preferencia-vizsgálat során észlelési- és random pontokat hasonlítottam össze a vizsgált változók tekintetében. A terepi időszak alatt 16 észlelési pont körül határoztam meg a változók százalékos borítását. A statisztikai elemzés során párosított random pontokat használtam a választás vizsgálatára. A felvett értékeket átlagolva az alacsony lágyszárúak és az avar borítása volt a legnagyobb, vagyis az állat a zárt területeket preferálja. Ez egyezik a korábbi eredményekkel. Az észlelési- és random pontok közti különbség vizsgálata során csak az 5-10 cm-es növényzeti borítás volt szignifikáns. Ezek közé a növények közé tartoznak a területre jellemző lesimuló pázsitfüvek, amelyek a pannongyík számára elsődleges rejtekhelyül szolgálnak, ugyanakkor eloszlásuk a hőszabályozás szempontjából is kedvező.



Előadások listája