|
||||
Home
» Archívum
» 2008. TDK
2008. évi TDK konferenciaTombácz Kata IV. évfolyam Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék Témavezetők: Dr. Cságola Attila, Dr. Tuboly Tamás A sertésállományok egyik legjelentősebb gazdasági kártétellel járó vírusos eredetű fertőzése a sertés circovírusok kettes típusának (porcine circovirus type 2, PCV2) tulajdonítható. A PCV2 fertőzés számos eltérő kórformát eredményezhet, melyeket összefoglaló néven PCV asszociált betegségeknek (PCVAD) neveznek. Az első PCV2 okozta kórképet, a választott malacok circovírus okozta sorvadását (postweaning multisystemic wasting syndrome, PMWS) először 1991-ben írták le Kanadában. A járvány Észak-Amerikában, Ázsia keleti részén és Nyugat-Európában endémiássá vált. Nyugat-Európától keleti irányban még ma is terjed, ennek megfelelően a klinikai kép is változó, nyugaton mára a sertések légzőszervi betegség komplexe (porcine respiratory disease complex, PRDC), keleten (így hazánkban is) a PMWS előfordulása jellemző. A sertés circovírus burok nélküli, ikozahedrális, szimpla szálú DNS vírus, egyes típusa (PCV1) apatogén, kettes típusa kórokozó. A PCV2 genetikailag nem egységes, két csoportra osztható, melyek közül az egyik (PCV2B) 1767, a másik pedig 1768 bázis hosszúságú genommal rendelkezik (PCV2A), a világméretű járványmenet során ezek időbeni megjelenése is eltérőnek mutatkozott. A ma már endémiás területeken kezdetben a hosszabb genotípust azonosították, ám 2003 után a rövidebb genotípusú változat lett az elterjedtebb. Ahol a fertőzöttség még ma is terjedőben van, ott a PCV2 genomok nukleinsav szekvenciájában jelentősebb eltérések vannak, ezért vizsgáltuk a járványtani helyzet változását a genomszekvenciák összehasonlításával 1999-től 2007-ig Magyarországon, a közép-kelet-európai régióban és irodalmi adatok alapján, az egész világon, különös tekintettel a 2007-es állapotra. Az általunk gyűjtött mintákat szekvenáltuk, majd a GenBank adatbázisából letölthető PCV2 genomokkal összehasonlítottuk. A legrégebbi közép-kelet-európai letölthető genomok 2003-ból, Ausztriából és Magyarországról származnak, a szekvenciák között a PCV2A genotípus dominál. Vizsgálataink alapján (lengyel, szlovák, horvát, cseh, román és magyar minták) ez az arány 2007-re megfordult, és ma a házi sertések többségéből a PCV2B típus mutatható ki. Ugyanez a tendencia mutatkozik világszerte, a rövidebb genotípus gyorsabban terjed az eredeti PCV2A típusnál, egy genetikailag egységes járványtani kép van kialakulóban, ami azt feltételezi, hogy a vírus sertéshez való adaptációja bár lassuló ütemben, de még mindig folyamatban van. Előadások listája |