Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Korai szociális depriváció hatására kialakuló abnormális agresszió
Tulogdi Áron V. évfolyam
Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Haller József, Dr. Kabai Péter

Absztrakt:

A gyermekkori szociális környezet zavarai fontos kockázati tényezőt jelentenek a felnőttkori pszichopatológiák, mint például antiszociális erőszakos magatartásformák kialakulásában. Hasonló jelenséget számos állatfajnál megfigyeltek: több vizsgálat szerint a szociálisan deprivált állatok fokozott agresszivitást mutattak. Kevéssé ismertek azonban a szociális depriváció következtében megváltozó szociális kommunikáció és agresszió minőségi jellemzői.

Kísérleteink célja az volt, hogy az agresszív viselkedés mennyiségi és minőségi változásait jellemezzük olyan felnőtt patkányokban, akik anyjuktól való elválasztásuk óta szociális izolációban éltek. Az agresszív viselkedést rezidens-betolakodó tesztben vizsgáltuk. Mértük az állatok stresszhormon-válaszát az agresszív interakció során, valamint biotelemetriás rendszerünk segítségével vegetatív reaktivitásukat is. Az agresszió szabályozásában releváns agyterületek aktiválódását c-Fos immunhisztokémia segítségével vizsgáltuk.

Eredményeink szerint szociális depriváció hatására az agresszió minőségileg is változik: nemcsak gyakoribb, de erősebb, előre nem jelzett támadásokat eredményez, melyek gyakran az ellenfél sérülékeny testrészeire (fejre, hasra) irányulnak. Érdekes módon ez az erőszakos agresszió fokozott védekező magatartással társul. Nem találtunk különbséget a kortikoszteron-alapszintben és az agresszióval együtt járó kortikoszteronszint-változás mértékében sem. Az agresszív interakció során mért, kontroll állatokénál kisebb szívritmus-emelkedés viszont arra utal, hogy a szociálisan deprivált állatok agressziója csökkent vegetatív reaktivitással jár, ami az antiszociális személyiségzavarra is jellemző. A hipotalamikus támadási zónában nagyobb mértékű aktiválódást figyeltünk meg szociálisan deprivált állatokban, míg az amigdala magjai a kontrollhoz hasonló mértékben aktiválódtak.

Eredményeink szerint a patkányok korai szociális izolációja által kiváltott abnormális agresszív viselkedés jó modellje bizonyos, gyermekkori szociális zavarokból adódó humán pszichopatológiáknak. Új modellünk az antiszociális személyiségzavar több aspektusának megfelel.



Előadások listája