Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Megfigyelt temperamentum jellemzők csecsemő- és kisgyermekkorban
Varga Zsófia V. évfolyam
Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Gervai Judit, Dr. Kabai Péter

Absztrakt:

A környezet ingereire való viselkedéses válaszok (temperamentum) már újszülött korban különböznek, ami biológiai meghatározottságra utal. Az egyed viselkedését befolyásolhatja a központi idegrendszerben a jelátvitel minősége. A neurotranszmitterek által kiváltott jel erőssége függ a receptor szerkezetétől, amit a DNS szekvencia határoz meg. Dolgozatomban korai temperamentum vonások és két neurotranszmitter receptor, a dopamin D4 receptor és a μ-opioid gén polimorfizmusa közötti kapcsolatot vizsgáltam 16 hónapos kisgyermekekben. A dopamin szabályozza az érzelmi válaszokat, a mozgást és része az agy jutalmazó rendszerének. Az opiod rendszer többek közt a társas kötődés szabályozásában vesz részt. A dopamin D4 receptor génben 2-10-szer ismétlődik egy 48 bázispárból álló szakasz. Korábbi vizsgálatok kapcsolatot találtak a DRD4 gén 7-szeres ismétlődésű alléljének előfordulása és a felnőttek újdonságkereső magatartása között. A μ-opioid receptor génjében a 118. helyen lévő adenin helyére guanin épülhet be, ezáltal a receptor erősebben köti a ligandot. E polimorfizmust a szeparáció során átélt stresszválasszal hozták összefüggésbe.

A temperamentum vonások meghatározását Idegen Helyzet Tesztben (IHT; Ainsworth) mutatott viselkedés megfigyelésével végeztem. Az IHT 8 epizódból álló kísérlet, amely a kötődési viselkedés és az exploráció egyensúlyának mérésére alkalmas és használható a gyermekek temperamentumának mérésére is. A 2. epizódban az új tárgyi környezetre, a 3-ban az új szociális környezetre adott válaszokat figyelhetjük meg. A 4, 6. és 7. epizódban a szülőtől való szeparáció hatását vizsgálhatjuk.

A 7-es ismétlődésű DRD4 alléllal rendelkező gyermekek kevésbé voltak feszültek, mint az egyéb allélt hordozó gyermekek, továbbá a fiúk esetében nagyobb volt a hatás, mint a lányokéban. A μ-opioid receptor génben AA genotípusú gyermekek több stressz-viselkedést mutattak szeparáció alatt, mint az AG genotípusúak. Ez a kapcsolat a három szeparációs epizód közül kettőben volt kimutatható. Előző vizsgálatokból 12 hónapos kori adatok is rendelkezésemre álltak, így a két életkort összehasonlítottam. 12 hónapos korban az anyák voltak a csecsemőkkel, 16 hónapos korban pedig megismételték a kísérletet az apák részvételével. Így az esetleges életkori hatások nehezen választhatók el az eltérő szülői jelenlét hatásától. A két életkorban (és a különböző nemű szülők jelenlétében) megfigyelt viselkedés a szeparációs epizódokban abban különbözött ,hogy a gyermekek mikor kezdtek el sírni, mennyit sírtak illetve mennyi ideig voltak feszültek.

Jelen vizsgálatban kapcsolatot találtunk a D4 dopamin és a μ-opioid receptorgének polimorfizmusa és temperamentum vonások között. Eredményeim összhangban vannak néhány korábbi vizsgálat eredményeivel. Eddig nem volt ismert a DRD4 polimorfizmus nemenkénti elérő hatása.



Előadások listája