2008. évi TDK konferencia

A környezet ingereire való viselkedéses válaszok (temperamentum) már újszülött korban különböznek, ami biológiai meghatározottságra utal. Az egyed viselkedését befolyásolhatja a központi idegrendszerben a jelátvitel minősége. A neurotranszmitterek által kiváltott jel erőssége függ a receptor szerkezetétől, amit a DNS szekvencia határoz meg. Dolgozatomban korai temperamentum vonások és két neurotranszmitter receptor, a dopamin D4 receptor és a μ-opioid gén polimorfizmusa közötti kapcsolatot vizsgáltam 16 hónapos kisgyermekekben. A dopamin szabályozza az érzelmi válaszokat, a mozgást és része az agy jutalmazó rendszerének. Az opiod rendszer többek közt a társas kötődés szabályozásában vesz részt. A dopamin D4 receptor génben 2-10-szer ismétlődik egy 48 bázispárból álló szakasz. Korábbi vizsgálatok kapcsolatot találtak a DRD4 gén 7-szeres ismétlődésű alléljének előfordulása és a felnőttek újdonságkereső magatartása között. A μ-opioid receptor génjében a 118. helyen lévő adenin helyére guanin épülhet be, ezáltal a receptor erősebben köti a ligandot. E polimorfizmust a szeparáció során átélt stresszválasszal hozták összefüggésbe.

A temperamentum vonások meghatározását Idegen Helyzet Tesztben (IHT; Ainsworth) mutatott viselkedés megfigyelésével végeztem. Az IHT 8 epizódból álló kísérlet, amely a kötődési viselkedés és az exploráció egyensúlyának mérésére alkalmas és használható a gyermekek temperamentumának mérésére is. A 2. epizódban az új tárgyi környezetre, a 3-ban az új szociális környezetre adott válaszokat figyelhetjük meg. A 4, 6. és 7. epizódban a szülőtől való szeparáció hatását vizsgálhatjuk.

A 7-es ismétlődésű DRD4 alléllal rendelkező gyermekek kevésbé voltak feszültek, mint az egyéb allélt hordozó gyermekek, továbbá a fiúk esetében nagyobb volt a hatás, mint a lányokéban. A μ-opioid receptor génben AA genotípusú gyermekek több stressz-viselkedést mutattak szeparáció alatt, mint az AG genotípusúak. Ez a kapcsolat a három szeparációs epizód közül kettőben volt kimutatható. Előző vizsgálatokból 12 hónapos kori adatok is rendelkezésemre álltak, így a két életkort összehasonlítottam. 12 hónapos korban az anyák voltak a csecsemőkkel, 16 hónapos korban pedig megismételték a kísérletet az apák részvételével. Így az esetleges életkori hatások nehezen választhatók el az eltérő szülői jelenlét hatásától. A két életkorban (és a különböző nemű szülők jelenlétében) megfigyelt viselkedés a szeparációs epizódokban abban különbözött ,hogy a gyermekek mikor kezdtek el sírni, mennyit sírtak illetve mennyi ideig voltak feszültek.

Jelen vizsgálatban kapcsolatot találtunk a D4 dopamin és a μ-opioid receptorgének polimorfizmusa és temperamentum vonások között. Eredményeim összhangban vannak néhány korábbi vizsgálat eredményeivel. Eddig nem volt ismert a DRD4 polimorfizmus nemenkénti elérő hatása.