Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Szárazföldi ászkarák-testvérfajok (Trichoniscus spp.) taxonómiai, biogeográfiai és ökológiai kérdései
Végh Attila V. évfolyam
Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Hornung Erzsébet, Dr. Matty Berg

Absztrakt:

Vizsgálatunk célja két, Hollandia területén közönséges szárazföldi ászkafaj (Isopoda, Oniscidea), a Trichoniscus provisorius és T. pusillus elterjedésének és feltételezett niche különbözőségeinek vizsgálata, valamint egy ennek alapjául szolgáló korrekt taxonómiai elkülönítési módszer kidolgozása. Az ősibb T. provisorius diploid, szexuálisan szaporodó, míg az abból származtatható testvérfaj, a T. pusillus triploid, parthenogenetikus. Morfológiai elkülönítésük csak hímek esetében lehetséges. Korábbi munkák az ivararányok vizsgálatával állapították meg a fajösszetételt együttes előfordulás esetén (labortenyészetben tapasztalt ivararány: T. provisorius ♂:♀=1:1 és T. pusillus 1:100). Az eddigi gyűjtések alkalmával talált populációk ivararánya alapján feltételeztük, hogy az elterjedési mintázat kialakításában az eltérő alapkőzeteken kialakult talajtípusok jellemző tulajdonságai fontos szerepet játszhatnak.

A gyűjtés standard módszerekkel történt (1 m2; 45 perc). A mintavételi helyek (51) kiválasztása az ország területét egyenletesen lefedve, a talajtípusok (homok, agyag, tőzeg), az alapkőzet kora (holocén, pleisztocén), az évi középhőmérséklet és az átlagos csapadékmennyiség figyelembevételével történt. Az élőhelyi sajátosságoknak az ászkarákok elterjedését befolyásoló tényezőit (lokalitás, talaj-, avar-, habitat paraméterek) gyűjtési adatlapon rögzítettük. A talajmintákat laboratóriumban elemeztünk (pH, Ca tartalom, víztartó képesség). Az egyedek fajszintű elkülönítésére az általunk meghatározott 18S rDNS szekvenciák eltéréseit felhasználva restrikciós fragmentum hosszúság polimorfizmus (RFLP) technikán alapuló módszert dolgoztunk ki.

Munkánk során bizonyítottuk, hogy a populációk fajösszetételének meghatározására korábban használt módszerek (ivararány, nőstény méret/utódszám) nem alkalmasak. Az alkalmazott molekuláris technika hiteles taxonómiai elkülönítést tesz lehetővé. A fajok elterjedését meghatározó legfontosabb tényezőként a talaj fizikai és kémiai jellemzőit tekinthetjük. Ezek eltérése szorosan összefügg az alapkőzet kialakulásának korával. Eredményeink szerint holocén talajokon kevert populációk, míg a pleisztocén eredetű aljzaton kizárólag T. pusillus populációk találhatóak.

A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a két faj között niche különbözőség áll fenn: a T. pusillus a környezeti változók széles skáláján képes elterjedni (euritóp), míg a T. provisorius csak szűk határokon belül fordul elő (sztenotóp). A két faj ökológai összehasonlításával igazoltuk azt a hipotézist, amely szerint a parthenogenezis és/vagy a polyploidia előnyt jelent a szétterjedésben és a szélsőséges körülmények közötti túlélésben.



Előadások listája