2008. évi TDK konferencia

Munkánk célja azon kérdés megválaszolása, hogy a humán gyógyászathoz hasonlóan, lógyógyászatban is alkalmazható diagnosztikai eszköz lehet-e a csontsűrüség és csonttömeg vizsgálata a töréskockázat becsléséhez.

A humán gyógyászatban a csontmennyiség vizsgálata (oszteodenzitometria) az ásványi csonttömeg meghatározásával a calcipéniás osteopathiák diagnosztikájának alapja. A mérési eredmény az ásványi csontsűrűség (BMD, bone mineral density, g/cm2). A grammban kifejezett ásványi csonttömeget BMC-nek (bone mineral content, g) nevezik.

Nyolc ló elülső végtagjainak hármas metacarpalis és csüd csontjain BMD és BMC méréseket végeztünk DEXA (Dual Energy X-Ray Absorbtiometry) készülékkel dorsopalmaris irányból. A jobb- és bal elülső végtagok McIII és csüdcsontjainak BMD és BMC értékei nem különböztek egymástól szignifikánsan (páros t-próba). A metacarpalis csontok BMD és BMC értékei szignifikánsan magasabbak voltak, mint a csüdcsontokon mért értékek.

A csontsűrűség és csonttömeg értékek meghatározását követően a csontokon törésteszteket végeztünk. A csüdcsontokat a töréstesztet megelőzően és azt követően is CT vizsgálatoknak vetettük alá, melynek segítségével meghatároztuk a csüdcsontok egyes morfometriai paramétereit (tengelyek hossza, keresztmetszet terület) és a törési rések és repedések helyét, kiterjedését. A szakirodalmi adatoknak megfelelően a metacarpuson három pontos hajlítást végeztünk, a csüdcsontokat pedig nyomási megterheléssel teszteltük. A csüdcsont ex vivo törésvizsgálatára a nemzetközi szakirodalomban adatok nem ismertek, így a csüdcsonthoz hasonló formájú csontok (pl.: humán lumbalis csigolyák) vizsgálati metodikáját figyelembe véve választottuk a nyomási megterhelést. A törési erőt, rugalmassági modulust valamint a hajlító és a nyomó szilárdságot feljegyeztük, és vizsgáltuk ezek összefüggéseit a csontsűrűséggel és csonttömeggel (korreláció-elemzés, lineáris regresszió).

A metacarpalis csontokon a töréserő a BMD és a BMC értékekkel is egyaránt szignifikáns korrelációt mutat, a csüdcsont esetén a törési erő csak a BMD értékekkel mutatott szignifikáns korrelációt. Ezek az összefüggések arra mutatnak, hogy a humán gyógyászatban ma már rutinszerűen alkalmazott oszteodenzitometriás eljárás alkalmas lehet a lovak töréskockázat becslésére is. További, nagyobb elemszámmal végzett vizsgálatok mindenképpen szükségesek ezen előzetesnek tekinthető eredményeink alátámasztására.