Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Szárazföldi csigák laboratóriumi tenyésztése parazitológiai vizsgálatok céljára
Vrancsik Eszter V. évfolyam
Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezető: Dr. Majoros Gábor

Absztrakt:

Állatorvosi szempontból a csigák azért fontosak, mert különféle élősködőknek a köztigazdái. A gazdasági haszonállatok számos féregfertőzésének terjesztői, mint például a sokféle gócos tüdőférgességnek, a lándzsásmétely kórnak, a májmételykórnak, a bendőmétely kórnak vagy a baromfi némely galandférgességének. A csigákban fejlődő féreglárvákat laboratóriumi csigatenyészetekben szokták tanulmányozni, és ezt az eljárást már régóta sikerrel alkalmazzák az ember egyik legrettegettebb parazitózisa, a vérmételykór vizsgálatakor. A vérmételyek, vagyis a schistosomák köztigazdái vízicsigák, amelyeket viszonylag könnyű akváriumban tartani. Ezzel szemben a szárazföldi csigákban fejlődő élősködőket jóval nehezebb mesterséges körülmények között vizsgálni, mert köztigazdáik sokkal nehezebben tarthatók zárt élettérben, mint a vízi fajok.

Természetes élőhelyükről összegyűjtött csigákat nem használhatunk a fertőzési kísérletekhez, mert nem tudhatjuk, hogy van-e már bennük valamilyen parazita. Emellett a mesterséges körülmények közé helyezett vad példányok elég gyorsan elpusztulnak. Parazitamentes kolóniákat kell tehát létrehozni a szárazföldi csigákból, amelyek laboratóriumi környezetben képesek szaporodni. A célunk az volt, hogy parazitamentes (SPF), önfenntartó csigatenyészetet produkáljunk olyan csigafajokból, amelyek sokféle parazitára fogékonyak és kis helyen nevelhetők. Választásunk a protostrongylida és angiostrongylida tüdőférgek, illetve a lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum) köztigazdáira, a szárazföldi nyelesszemű tüdőscsigákra (Stylommatophora) esett, mert ezek gyakoriak Magyarországon.

Számos aprótestű csigafajt próbáltunk nevelni saját tervezésű, átlátszó műanyagdobozokban, meghatározott fény- és nedvességi viszonyok között. Ezek a csigák részben gyepben élő fajok voltak, amelyekkel a haszonállatok gyakran találkozhatnak, részben pedig melegházakban tenyésző fajok, mert ezek már alkalmazkodtak a szűk élettérhez. Az előbbi csoportból a Vallonia costata, V. pulchella, és a Cochlicopa lubrica fajok, az utóbbi csoportból a Lamellaxis clavulinus csigák váltak be laboratóriumi tenyésztés céljára. E fajok egy év alatt több felnövekedett utódot hoztak létre, mint ahány egyedből a betelepített állomány állt, tehát önfenntartó, parazitákra nézve SPF állományokat sikerült létrehoznunk belőlük. A tenyésztett fajokat protostrongylida lárvákkal fertőztük, ezáltal meggyőződtünk a fogékonyságukról.



Előadások listája