2008. évi TDK konferencia

Állatorvosi szempontból a csigák azért fontosak, mert különféle élősködőknek a köztigazdái. A gazdasági haszonállatok számos féregfertőzésének terjesztői, mint például a sokféle gócos tüdőférgességnek, a lándzsásmétely kórnak, a májmételykórnak, a bendőmétely kórnak vagy a baromfi némely galandférgességének. A csigákban fejlődő féreglárvákat laboratóriumi csigatenyészetekben szokták tanulmányozni, és ezt az eljárást már régóta sikerrel alkalmazzák az ember egyik legrettegettebb parazitózisa, a vérmételykór vizsgálatakor. A vérmételyek, vagyis a schistosomák köztigazdái vízicsigák, amelyeket viszonylag könnyű akváriumban tartani. Ezzel szemben a szárazföldi csigákban fejlődő élősködőket jóval nehezebb mesterséges körülmények között vizsgálni, mert köztigazdáik sokkal nehezebben tarthatók zárt élettérben, mint a vízi fajok.

Természetes élőhelyükről összegyűjtött csigákat nem használhatunk a fertőzési kísérletekhez, mert nem tudhatjuk, hogy van-e már bennük valamilyen parazita. Emellett a mesterséges körülmények közé helyezett vad példányok elég gyorsan elpusztulnak. Parazitamentes kolóniákat kell tehát létrehozni a szárazföldi csigákból, amelyek laboratóriumi környezetben képesek szaporodni. A célunk az volt, hogy parazitamentes (SPF), önfenntartó csigatenyészetet produkáljunk olyan csigafajokból, amelyek sokféle parazitára fogékonyak és kis helyen nevelhetők. Választásunk a protostrongylida és angiostrongylida tüdőférgek, illetve a lándzsásmétely (Dicrocoelium dendriticum) köztigazdáira, a szárazföldi nyelesszemű tüdőscsigákra (Stylommatophora) esett, mert ezek gyakoriak Magyarországon.

Számos aprótestű csigafajt próbáltunk nevelni saját tervezésű, átlátszó műanyagdobozokban, meghatározott fény- és nedvességi viszonyok között. Ezek a csigák részben gyepben élő fajok voltak, amelyekkel a haszonállatok gyakran találkozhatnak, részben pedig melegházakban tenyésző fajok, mert ezek már alkalmazkodtak a szűk élettérhez. Az előbbi csoportból a Vallonia costata, V. pulchella, és a Cochlicopa lubrica fajok, az utóbbi csoportból a Lamellaxis clavulinus csigák váltak be laboratóriumi tenyésztés céljára. E fajok egy év alatt több felnövekedett utódot hoztak létre, mint ahány egyedből a betelepített állomány állt, tehát önfenntartó, parazitákra nézve SPF állományokat sikerült létrehoznunk belőlük. A tenyésztett fajokat protostrongylida lárvákkal fertőztük, ezáltal meggyőződtünk a fogékonyságukról.