Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Adeno- és herpeszvírusok előfordulásának felmérése ragadozók (carnivora) mintáinak PCR-es vizsgálatával
Dandár Eszter V. évfolyam
Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Benkő Mária, Doszpoly Andor, Dr. Vili Nóra

Absztrakt:

Az adeno- és herpeszvírusok rendkívül elterjedtek a gerincesek törzsében. Ennek ellenére viszonylag kevés olyan bizonyíték van, ami ezt molekuláris diagnosztikai módszerek segítségével is alátámasztaná, mivel ezen módszerek megjelenése előtt elsősorban szerológiai vizsgálatok segítségével kutatták őket. Ragadozókból eddig csak két kutya-adenovírus típust mutattak ki, de ezek a vírusok más gazdafajban (róka, medve, mosómedve, szkunk) is előfordulnak. De húsevőkben gazdafaj-specifikus adenovírust eddig még nem találtak. Herpeszvírusokat több, evolúciós szempontból jelentős állattaxonból (puhatestűek, halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök) mutattak ki. Kutatásaim céljául az emlős ragadozókban található adeno- és herpeszvírusok vizsgálatát tűztük ki.

Vizsgálataim keretében elhullott állatok szerv-, illetve állatkerti ragadozók székletmintáiból kinyert DNS PCR módszerrel történő elemzését végeztem el. Az alkalmazott kétkörös (nested) PCR eljárásokkal az adeno- vagy herpeszvírusok polimeráz génjének egy–egy jól megőrzött szakaszát lehet felsokszorozni (kinyerni). Pozitív eredmény esetén meghatároztuk a keletkezett termékek nukleotid-sorrendjét. A kapott szekvenciák rövidségük ellenére (adenovírusok esetében kb. 300 bázispár, herpeszvírusok esetében kb. 200 bázispár) általában alkalmasak a vizsgált vírusok genus szintű besorolásra.

Összesen 73 mintából próbáltam meg adenovírust kimutatni. A minták elsősorban sakálból (Canis aureus) származtak, de ezen kívül vizsgáltam még tigris (Panthera tigris), hiúz (Lynx lynx), oroszlán (Panthera leo), párduc (Panthera pardus), macska (Felis catus), szervál (Felis serval), róka (Vulpes vulpes), farkas (Canis lupus), erdei kutya (Speothos venaticus), indiai vadkutya (Cuon dukhunensis), foltos hiéna (Crocuta crocuta), barnamedve (Ursus arctos), ormányos medve (Nasua nasua), jegesmedve (Ursus maritimus), vörös panda (Ailurus fulgens), borz (Meles meles) és nyest (Martes martes) mintákat is. Ezekből a mintákból 2 volt pozitív adenovírusra. A szekvenciák alapján két sakálban 2-es szerotípusú kutya adenovírust találtam, ami kutyafélék esetében enyhébb légzőszervi tüneteket okoz. Elsősorban emlősöket (és azon belül is kutyákat) fertőz. A vadállatok esetén feltételezik, hogy a vírust kutyáktól kapják el.

A herpeszvírusra vizsgált 73 minta közül 1 bizonyult pozitívnak. Ez a minta borzból (Meles meles) származott. A kimutatott vírus 1-es szerotípusú borz herpeszvírusnak bizonyult, ami a Gammaherpesvirinae alcsaládba tartozik.



Előadások listája