|
||||
Home
» Archívum
» 2008. TDK
2008. évi TDK konferenciaCzeibert Kálmán szigorló SzIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika, Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet Témavezetők: Dr. Petneházy Örs, Dr. Diószegi Zoltán A porckorongsérvre hajlamos, kondrodisztrófiás kutyafajták, mint a tacskók, beaglek, pekingi palotapincsik és spánielek leggyakoribb idegrendszert érintő megbetegedése a porckorongnak a nagyrészt 3-6 éves kor között előforduló sérve, és így a gerincvelő valamint a gerincvelői idegek összenyomatásából fakadó neurológiai kórképek. Idősebb, nem kondrodisztrófiás állatokban a kórfolyamat enyhébb tünetek mellett játszódik le, és más mechanizmusok játszanak szerepet a kifejlődésében. A pontos diagnózis felállításához a gyakorlat egyre kevésbé nélkülözheti a különféle képalkotó eljárások eredményeit. A dolgozat első részében áttekintem a porckorongsérv anatómia, biokémiai, élettani tulajdonságait, és a porckorongsérve hajlamosító tényezőket, hogy ezek alapján látni lehessen, hogy mi áll az egyes kórfolyamatok hátterében. Ezt követően az okozott klinikai tüneteket, az ezek alapján felállított diagnózist és az elkülönítő kórjelzést, majd a sebészi terápiát és a betegség kimenetelének kórjóslatát foglalom össze néhány bekezdésben. A dolgozat második felében a diagnosztikában alkalmazott képalkotó eljárásokat ismertetem, azok előnyeivel és hátrányaival, valamint leírom az alkalmazott vizsgálati protokollokat és az eredmények elbírálásának szempontjait. Az MRI eljárásnál szükségét éreztem, hogy a fizikai alapokat kissé részletesebben is összefoglaljam: a röntgensugárzás képalkotó tulajdonságai széles körben ismertek, de ahhoz, hogy meg lehessen állapítani egy MR felvételen, hogy mi számít kóros elváltozásnak, és az egyes folyamatok a képminőségben milyen változást eredményezhetnek, célszerű tudni, hogy azok minek hatásaként jelentek meg. Végül az esettanulmányban először az Állatorvos-tudományi Kar Klinikájának porckorongsérves eseteit mutatom be statisztikailag az elmúlt tizenhárom évre (1995-től 2008-ig) visszamenőleg, majd a gerincfestést követően Kaposváron, az MR vizsgálaton járt kutyák konkrét eseteivel foglalkozom. Az eredmények azt mutatják, hogy a porckorongsérves betegek fajták közötti megoszlása, a betegség bekövetkeztekor várható életkor és a leginkább érintett gerincszakaszok helyének statisztikái összhangban áll a szakirodalmi adatokkal: 4-9 éves kor között, ivari kapcsoltság nélkül, és leggyakrabban a Th10-L3 szakaszon következik be a porckorong sérve. Az esetismertetésekből pedig kiderül, hogy míg a mielográfiás vizsgálatok változó eredményt hoztak a kóros elváltozások diagnosztizálásában, addig az MRI segítségével sikerült kizárni a fizikális- vagy röntgenvizsgálat során felmerült kórképek gyanúját, és vizsgálat minden esetben pontosan megmutatta a kialakult porckorongsérv helyét. Előadások listája |