Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

A kutyák porckorongsérve, a mielográfia és az MRI szerepe a betegség diagnosztikájában
Czeibert Kálmán szigorló
SzIE ÁOTK, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika, Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet
Témavezetők: Dr. Petneházy Örs, Dr. Diószegi Zoltán

Absztrakt:

A porckorongsérvre hajlamos, kondrodisztrófiás kutyafajták, mint a tacskók, beaglek, pekingi palotapincsik és spánielek leggyakoribb idegrendszert érintő megbetegedése a porckorongnak a nagyrészt 3-6 éves kor között előforduló sérve, és így a gerincvelő valamint a gerincvelői idegek összenyomatásából fakadó neurológiai kórképek. Idősebb, nem kondrodisztrófiás állatokban a kórfolyamat enyhébb tünetek mellett játszódik le, és más mechanizmusok játszanak szerepet a kifejlődésében. A pontos diagnózis felállításához a gyakorlat egyre kevésbé nélkülözheti a különféle képalkotó eljárások eredményeit.

A dolgozat első részében áttekintem a porckorongsérv anatómia, biokémiai, élettani tulajdonságait, és a porckorongsérve hajlamosító tényezőket, hogy ezek alapján látni lehessen, hogy mi áll az egyes kórfolyamatok hátterében. Ezt követően az okozott klinikai tüneteket, az ezek alapján felállított diagnózist és az elkülönítő kórjelzést, majd a sebészi terápiát és a betegség kimenetelének kórjóslatát foglalom össze néhány bekezdésben. A dolgozat második felében a diagnosztikában alkalmazott képalkotó eljárásokat ismertetem, azok előnyeivel és hátrányaival, valamint leírom az alkalmazott vizsgálati protokollokat és az eredmények elbírálásának szempontjait. Az MRI eljárásnál szükségét éreztem, hogy a fizikai alapokat kissé részletesebben is összefoglaljam: a röntgensugárzás képalkotó tulajdonságai széles körben ismertek, de ahhoz, hogy meg lehessen állapítani egy MR felvételen, hogy mi számít kóros elváltozásnak, és az egyes folyamatok a képminőségben milyen változást eredményezhetnek, célszerű tudni, hogy azok minek hatásaként jelentek meg.

Végül az esettanulmányban először az Állatorvos-tudományi Kar Klinikájának porckorongsérves eseteit mutatom be statisztikailag az elmúlt tizenhárom évre (1995-től 2008-ig) visszamenőleg, majd a gerincfestést követően Kaposváron, az MR vizsgálaton járt kutyák konkrét eseteivel foglalkozom. Az eredmények azt mutatják, hogy a porckorongsérves betegek fajták közötti megoszlása, a betegség bekövetkeztekor várható életkor és a leginkább érintett gerincszakaszok helyének statisztikái összhangban áll a szakirodalmi adatokkal: 4-9 éves kor között, ivari kapcsoltság nélkül, és leggyakrabban a Th10-L3 szakaszon következik be a porckorong sérve. Az esetismertetésekből pedig kiderül, hogy míg a mielográfiás vizsgálatok változó eredményt hoztak a kóros elváltozások diagnosztizálásában, addig az MRI segítségével sikerült kizárni a fizikális- vagy röntgenvizsgálat során felmerült kórképek gyanúját, és vizsgálat minden esetben pontosan megmutatta a kialakult porckorongsérv helyét.



Előadások listája