Tudományos Diákkör    
 
 
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
» 2008. TDK
Meghívó 2008.
Szekció 1
Szekció 2
Díjak
Díjazottak
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2008. TDK

2008. évi TDK konferencia

Dirofilaria repens okozta fertőzöttség klinikai vonatkozásainak vizsgálata
Kenéz Ákos V. évfolyam
Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezetők: Dr. Jacsó Olga, Dr. Fok Éva

Absztrakt:

Világszerte folyamatosan növekszik az ízeltlábú vektorok által terjesztett parazitózisok jelentősége, ezzel összefüggésben hazánkban is egyre gyakrabban találkozhatunk a kutyák Dirofilaria repens okozta fertőzöttségével. Ez a filarioida fonálféreg a ragadozó emlősök bőr alatti kötőszövetében élősködik, és – a szívférgességet okozó Dirofilaria immitishez hasonlóan – a gazdaállat vérpályájába üríti ivari produktumait, a mikrofiláriákat.

Az eddigi adatok alapján a kórokozó a hazai kutyapopuláció 14 %-ában jelen van. A fertőzöttségre gyakran csak véletlenül derül fény, és – mivel a parazitát korábban apatogénnek tartották – a mindennapi gyakorlatban általában nem tulajdonítanak neki számottevő kórtani jelentőséget. A D. repens fertőzöttség tanulmányozását mégis az indokolja, hogy az újabb vizsgálati eredmények szerint a féreggel kapcsolatban inkább a „potenciálisan patogén” kifejezés a helyénvaló. A bántalom jelentőségét tovább fokozza a zoonózisveszély, valamint a D. immitistől való diagnosztikai elkülöníthetőség fontossága.

A fertőzöttség klinikumára vonatkozóan meglehetősen kevés szakirodalmi leírás áll rendelkezésre. A néhány elérhető publikáció többsége egyedi esetek kapcsán megfigyelt tüneteket dolgoz fel.

Vizsgálataim a fertőzöttség esetén fennálló, a klinikai laboratóriumi leletekben mutatkozó eltérések behatóbb megismerésére irányultak, emellett felmértem két diagnosztikai eljárás, a módosított Knott-féle módszer és a D. repens specifikus PCR technika gyakorlati jellemzőit. 2007 októbere és 2008 augusztusa között 550 vérmintát vizsgáltam meg módosított Knott-féle módszerrel, és ezek közül 75-öt PCR technikával. A kapott eredmények felhasználásával 13,6 %-os prevalenciát állapítottam meg a vizsgálatba bevont ebek körében. Összehasonlítottam és kiértékeltem a mintákhoz tartozó hematológiai és biokémiai vizsgálati eredményeket, amelynek eredményeként megállapítható, hogy a fertőzött egyedek körében magasabb a fehérvérsejt-szám, az eosinophil granulocyták aránya, a májenzimek értéke és a karbamid szintje, továbbá alacsonyabb a thrombocytaszám a nem fertőzött kontroll csoporthoz viszonyítva.

A diagnosztikai lehetőségek terén arra a megállapításra jutottam, hogy a PCR technika – bár specificitása valóban rendkívül magas – szenzitivitása alulmarad a módosított Knott-féle módszerrel szemben. Ennek tükrében a legmegbízhatóbb diagnosztikai módszer a kettő kombinációjával alakítható ki.



Előadások listája