|
||||
Home
» Archívum
» 2008. TDK
2008. évi TDK konferenciaKenéz Ákos V. évfolyam Parazitológiai és Állattani Tanszék Témavezetők: Dr. Jacsó Olga, Dr. Fok Éva Világszerte folyamatosan növekszik az ízeltlábú vektorok által terjesztett parazitózisok jelentősége, ezzel összefüggésben hazánkban is egyre gyakrabban találkozhatunk a kutyák Dirofilaria repens okozta fertőzöttségével. Ez a filarioida fonálféreg a ragadozó emlősök bőr alatti kötőszövetében élősködik, és – a szívférgességet okozó Dirofilaria immitishez hasonlóan – a gazdaállat vérpályájába üríti ivari produktumait, a mikrofiláriákat. Az eddigi adatok alapján a kórokozó a hazai kutyapopuláció 14 %-ában jelen van. A fertőzöttségre gyakran csak véletlenül derül fény, és – mivel a parazitát korábban apatogénnek tartották – a mindennapi gyakorlatban általában nem tulajdonítanak neki számottevő kórtani jelentőséget. A D. repens fertőzöttség tanulmányozását mégis az indokolja, hogy az újabb vizsgálati eredmények szerint a féreggel kapcsolatban inkább a „potenciálisan patogén” kifejezés a helyénvaló. A bántalom jelentőségét tovább fokozza a zoonózisveszély, valamint a D. immitistől való diagnosztikai elkülöníthetőség fontossága. A fertőzöttség klinikumára vonatkozóan meglehetősen kevés szakirodalmi leírás áll rendelkezésre. A néhány elérhető publikáció többsége egyedi esetek kapcsán megfigyelt tüneteket dolgoz fel. Vizsgálataim a fertőzöttség esetén fennálló, a klinikai laboratóriumi leletekben mutatkozó eltérések behatóbb megismerésére irányultak, emellett felmértem két diagnosztikai eljárás, a módosított Knott-féle módszer és a D. repens specifikus PCR technika gyakorlati jellemzőit. 2007 októbere és 2008 augusztusa között 550 vérmintát vizsgáltam meg módosított Knott-féle módszerrel, és ezek közül 75-öt PCR technikával. A kapott eredmények felhasználásával 13,6 %-os prevalenciát állapítottam meg a vizsgálatba bevont ebek körében. Összehasonlítottam és kiértékeltem a mintákhoz tartozó hematológiai és biokémiai vizsgálati eredményeket, amelynek eredményeként megállapítható, hogy a fertőzött egyedek körében magasabb a fehérvérsejt-szám, az eosinophil granulocyták aránya, a májenzimek értéke és a karbamid szintje, továbbá alacsonyabb a thrombocytaszám a nem fertőzött kontroll csoporthoz viszonyítva. A diagnosztikai lehetőségek terén arra a megállapításra jutottam, hogy a PCR technika – bár specificitása valóban rendkívül magas – szenzitivitása alulmarad a módosított Knott-féle módszerrel szemben. Ennek tükrében a legmegbízhatóbb diagnosztikai módszer a kettő kombinációjával alakítható ki. Előadások listája |