|
||||
Home
» Archívum
» 2008. TDK
2008. évi TDK konferenciaKonecsni Judit V. évfolyam Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet Témavezetők: Dr. Egyed Balázs, Dr. Zenke Petra, Dr. Zöldág László Alkalmazott biológiai, állattenyésztési-, állatorvosi vizsgálatok számos területén (pl. élelmiszerkészítmények és állati takarmányok minőségellenőrzése, faj- és fajtanemesítés, védett fajok és fajták tiltott kereskedelme, stb.) a kérdéses biológiai minta (pl. vér, húskészítmény, csont, szőrme) pontos faji eredetének és az egyed azonosíthatóságának megállapítása az egyik legfontosabb feladat. Az ilyen minták sokszor bomlott, degradálódott állapotúak, ezért nem, vagy csak korlátozott mértékben alkalmasak sejtmagi DNS vizsgálatra. Ilyen esetekben a nukleáris DNS-nél nagyságrendekkel nagyobb kópiaszáma miatt a mitokondriális DNS az egyedüli forrás a molekuláris genetikai vizsgálatokhoz. A gerincesek mitokondriális genomjában lokalizált kontroll régió (D-loop) nukleotid szekvenciája nagyfokú polimorfizmusának köszönhetően a génszekvencia különbségek vizsgálatán alapuló molekuláris evolúciós, állattenyésztési és fajtanemesítési kutatások fontos célterülete. Jelen tanulmányunk célja az volt, hogy hazai házi- és vadsertés állományokból származó vérminták mitokondriális DNS-ének szekvencia-analízisével feltárjuk a faj genetikai variabilitását a kontroll-régió egy szakaszában. A vizsgálatok a következő fajtákra terjedtek ki: magyar lapály-, nagy fehér-, pietrain-, szőke-, vörös- és fecskehasú mangalica, valamint hazai vadsertések. Összesen 40 egyed D-loop szekvenciáját vizsgáltuk, fajtánként (mangalicák esetében szín változatonként) 5-5 egyedét, vadsertésből tízet. A D-loop régió PCR alapú direkt szekvencia-analízise (16441-16680 pozíciók között) a hagyományos Sanger-féle didezoxi szekvenálási eljárással történt. A vizsgált 239 bp hosszú D-loop szakaszon a magyar lapály- és nagy fehér fajták esetében az ázsiai haplotípusként definiált 16594C, 16601G, 16651C szekvencia-motívum volt kimutatható tízből öt egyedben, míg a pietrain-, mangalica- és vadsertésekben kizárólag európai szekvenciaként meghatározott haplotípusokat igazoltunk. Több mangalica egyedben egy új, csak ebben a fajtában meglévő 16667A polimorfizmust mutattunk ki. Ez felveti egy esetleges mangalica specifikus haplotípus lehetőségét, amelynek meglétét további populációs felmérésekkel lehet majd igazolni. Előadások listája |