Biológus szekció

Az elvárások megsértésén alapuló paradigma széles körben alkalmazott módszer gyermekek kognitív képességeinek vizsgálatakor (pl. Baillargeon 2004). Ezekben a kísérletekben az ismétlődő habituációs próbák során az alanyok a fizikai világ működéséről kialakított elvárásaiknak megfelelő jelenetet, míg a tesztpróba során az elvárásaikat sértő eseményt látnak. Hogy megtudjuk alkalmas-e ez a módszer kutyák fizikai kognitív képességeinek vizsgálatára két tesztet dolgoztunk ki a paradigmának megfelelően.

A méretállandóság teszt során két csoportra osztottuk a kutyákat (N=10-10). A “teszt csoportban” a kutyák a habituációs próbák alatt egy damillal irányított, jutalomfalatot tartalmazó flakont láttak a start ponttól egy kartondobozon át a végpontig mozogni. 15mp után a kísérletvezetőtől megkapták a flakonból a falatot (ezt 6x ismételtük). Ezt követte a tesztpróba, amely során a flakon eltűnt a dobozban, és egy kétszer akkora, amúgy identikus flakon jött elő a dobozból és állt meg a végponton. 15mp után az alany ekkor is megkapta a falatot. Ahhoz, hogy kizárhassuk az újdonság hatását, létrehoztunk egy “kontroll csoportot”, amely a habituációs próbák során láthatta a kis flakont eltűnni a dobozban, majd a kétszer akkora, identikus flakont előtűnni és megállni a startponton, a tesztpróba során pedig láthatta a kis flakont a start pontról a dobozon át végigmenni egészen a végpontig.

Eredményeink azt mutatják, hogy a kutyák szignifikánsan hosszabb ideig nézték a végponton a nagy flakont a teszt során, mint a kis flakont az utolsó habituációs próba alatt (páros T teszt, p=.009). A kontroll csoport eredményei még feldolgozás alatt állnak.

A gravitációs teszt habituációs próbái során az alanyok (N=7) egy damilhoz rögzített teniszlabdát láthattak a földre helyezve. Ezt a kísérletvezető lepattintotta a földre, elkapta, majd visszatette a földre. A hat habituációs próbát egy kontroll és egy teszt próba követte. A kontroll során a kísérletvezető felemelte majd letette a földre a labdát, a teszt próba során pedig a damil segítségével a labda „önmagától” felreppent a kezébe, majd visszahelyezte azt a földre. Minden próba után 15 másodpercig kódoltuk a kutya orientációját.

Eredményeink a kis mintaszám ellenére egy trendet mutatnak: a kutyák nézési ideje itt is megnőtt a teszt próba során az utolsó habituációs próbához és a kontrol próbához képest. Az alanyok tovább nézték a damil által a kézbe felreptetett labdát (habituációs próbához képest: páros T teszt, p=.087; kontrollhoz képest: páros T teszt, p=0,1).

Összességében elmondhatjuk, hogy a kutyák kísérlet során úgy viselkedtek mintha rendelkeznének alapvető elvárásokkal arról, hogy 1) egy tárgy nem képes méretét megváltoztatni külső behatás nélkül 2) a fizikai objektumokra hatással van a gravitáció, és külső erőhatás nélkül nem mozoghatnak azzal ellentétesen. Ezek alapján úgy tűnik az elvárások megsértése módszer alkalmas fizikai kogníció vizsgálatára kutyák esetében is.

Idézett irodalom:

Baillargeon, R. 2004. Infants’ reasoning about hidden objects: evidence for event-general and event-specific expectations. Developmental Science 7:4, 391–424.