Biológus szekció

Az emberi tevékenység okozta tájszerkezeti változások, és az élőhely-fragmentáció következtében egyre több és változatosabb élőhely-szegély alakul ki. Ezek a szegélyek ökológiai folyosókként szolgálhatnak egyes élőlények, többek között a ragadozók számára. Érdekes megvizsgálni tehát, vajon milyen mértékben jelenik meg a predáció ezekben a szegélyekben, és milyen távolságig mutatható ki a hatása. Ezt a hatást fészekaljak predációjával mértük. A fészekaljpredációs vizsgálatoknak fontos szerepe van a természetvédelemben és a madarak szaporodásának vizsgálatában. Egy-egy veszélyeztetett faj természetes ragadozójának azonosítása sokat segíthet a faj hatékony védelmében.

Vizsgálatomat 2008 májusában végeztem a Hevesi-sík ÉTT-n, azzal a céllal, hogy összehasonlítsam eltérő kezelésű területek predáltságát, valamint vizsgáljam a szegélytől való távolság hatását a fészekaljpredációra. Ezen kívül figyelembe vettem még olyan lokális tényezőket is, mint a növényzeti magasság- és borítás. Három terület típuson - gyep, egyéves ugar és őszibúza – dolgoztam. Területenként négy transzektben, transzektenként 0, 10, 25, 50, 100 méterre a szegélytől helyeztem el a műfészkeket a talajon egy fürj- és egy gyurmatojással. A fészkeket összesen két alkalommal, a kihelyezés után egy, majd két héttel ellenőriztem. A 180 kihelyezett fészekből 82 predálódott, a szegélyben elhelyezettek 67%-a, míg a területek belsejében - 100 méternél - csupán 28%-a. Ez a különbség szignifikánsnak bizonyult binomiális lineáris modellekkel tesztelve. A legnagyobb mértékű predáltság a búzában volt, míg legkevésbé az ugaron pusztultak el a fészkek, a kezelések közti különbség szintén szignifikáns. Ellenőrzéseim során borításbecslést és növényzeti magasság mérést is készítettem a műfészkek 50 cm-es körzetében. Az átlagborítás és az átlagmagasság egyaránt nagyobb volt az épen maradt fészkeknél. Mindkét változónak negatív szignifikáns hatása van a predációra.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szegélyben nagyobb a predátorok aktivitása, amely közvetve alátámasztja ökológiai folyosóként betöltött szerepüket. A búzában a szegélyhatás még 50 méternél is érzékelhető, míg a gyepeken inkább a szegélyre korlátozódik a predáció, ezek a különbségek a területek eltérő mértékű zavartságát jelzik. Az eredmények arra utalnak, hogy mind a táj- mind a vegetációszerkezetnek hatása van a fészekaljpredációra.