Biológus szekció

A pollináció egy alapvető ökoszisztéma szolgáltatás. Kultúrnövényeink 84%-nak megporzása, és a mezőgazdasági termelés harmada állati pollinátoroktól függ, így szerepük gazdasági szempontból is kiemelkedő. Emellett nélkülözhetetlenek számos vadon élő növényfaj szaporodásában és fennmaradásában. A méhek talán a legfontosabb beporzók. Vizsgálatok szerint pollinációs hatékonyságuk nagymértékben függ a tájszerkezettől. A jelenleg kialakuló "pollinációs krízisnek", a pollinátorok (elsősorban a méhek), számában jelentkező csökkenésnek a tájszintű változások lehetnek a fő tényezői. Számos külföldi kutatás tárgya az agrárintenzifikáció miatti tájszerkezet-változások következményének feltárása, ám kevés tanulmány irányul e területek szegélyhatás-vizsgálatára. Hazánkban ezek száma elenyésző. Kutatásunk tárgya ezért az volt, hogy a különféle agrárterületeken a szegélytől való távolság hogyan befolyásolja a méhek abundanciáját és fajszámát, illetve milyen különbségek vannak az egyes agrárterületek között. Munkánkat a Hevesi-sík Érzékeny Természeti Területen folytattuk 2008 májusában és júniusában. Három területtípusra helyeztünk ki karóra erősített sárgavödör csapdákat: hat őszi búza-táblára, öt egy éves ugarra, és öt gyepre (minden esetben 10 hektárnál nagyobb táblát választva). A csapdák a szegélytől egyre növekvő távolságokra voltak (0, 5, 10, 25, 50, 100 méterre), a vegetáció fölött, és a növényzet növekedésével a csapdákat is magasabbra helyeztük. A sárgavödrök vizet és egy kevés folyékony szappant tartalmaztak, amely mint detergens csökkentve a felületi feszültséget hatékonyabb mintavételezést tett lehetővé. A vödröket hetente kétszer ürítettük három héten át. A vizsgálat időtartama alatt megközelítőleg 1200 darab méhet fogtunk. A legkevesebb egyedet az ugarokon, a legtöbbet a gyepeken. A szegélyhatás jelentősen eltért az egyes területeken. Míg a gyepekben a szegélytől távolodva az egyedszám exponenciálisan csökkent, addig a búzában a terület belső részén volt a legnagyobb az abundancia. Az ugaron az egyedszám kismértékben csökkent a terület belseje felé haladva. Előzetes eredményeink rávilágítanak arra, hogy nemcsak az egyes tájszerkezeti elemeknek, hanem az ezeket összekötő szegélyek minőségének is nagy a jelentősége. Vizsgálatunk tehát megerősíti a részletes tájszintű elemzés fontosságát. A továbbiakban az élőhely és a szegélyhatás elemzését a méhek tulajdonságainak (pl. nyelvhosszúság, fészkelési magatartás, testméret), és a csapdák körzetében előforduló borításának figyelembevételével végezzük.