Biológus szekció

A vizsgálat, mely a dolgozatom témáját képezi, egy adeno- és herpeszvírus filogenetikával és taxonómiával foglalkozó kutatócsoport kutatásaihoz való csatlakozással jött létre. Az adenovírusok (Adenoviridae) a gerincesek közöttt nagymértékben elterjedt víruscsalád. Tagjainak kimutatása a molekuláris módszerek elterjedése előtt csupán szerológiai és elektronmikroszkópos vizsgálatokra korlátozódott.

A modern diagnosztikai módszerek fejlődésével és térhódításával mára lehetővé vált a fertőzöttség kimutatása közvetlenül az állatok mintáiból, azonban ezek a vizsgálatok még mindig csak gazdasági haszonállatokra és emlősökre korlátozódtak. A kutatási terület kiterjesztésével a többi gerinces osztályról is kiderült, hogy valójában mindegyikükben, így a hüllőkben is előfordulhatnak adenovírusok. Az egyes adenovírus típusok általában szűk gazdaspektrummal rendelkeznek, vagyis minden fajnak lehet saját adenovírusa. Ez teszi őket alkalmassá koevolúciós vizsgálatokra. A kutatócsoport korábbi eredményei szerint a jelenleg elfogadott négy genus közül az Atadeovirus nemzetség képviseli az adenovírusok hüllőkkel együttfejlődött leszármazási vonalát, noha az első atadenovírusokat kérődzőkben és madarakban mutatták ki. Korábban egy kígyóból származó izolátumról a teljes genom analízise és filogenetikai számítások segítségével bizonyították, hogy az atadenovírusok közé tartozik. Ezen felül több gyík és kígyó mintáinak PCR-es vizsgálata is at mutatta, hogy e genus tagjai. TDK munkám célkitűzése az volt, hogy újabb bizonyítékokat tárjunk föl az atadeovírusok hüllő eredetével kapcsolatban. Az általam vizsgált minták zömét állatkereskedésben elhullott állatok voltak. Ezek belső szerveiből kivont DNS szűrését végeztem el kétkörös (nested) PCR használatával. A PCR a vírus DNS-polimeráz génjének kb. 300 bázispár hosszú szakaszát erősíti fel. A pozitív mintákból származó DNS-szakaszok nukleotid sorrendjét meghatároztuk, és filogenetika számítások során törzsfa-rekonstrukciókat végeztünk. Az azonos gazdafajból származó mintákat összehasonlítottuk a vírus egy fajon belüli variabilitásának vizsgálata céljából.

Eddig nyolc hüllőfaj 12 mintáját vizsgáltam, melyeknek pontos eredete az alábbi volt: sisakos kaméleon (Chamaeleo clayptratus) 2db; rövidfarkú törpekaméleon (Rmapholeon brevicaudatus) 1db; szakállas agáma (Pogona vitticeps) 2db; tüskés földiagáma (Agama aculeata) 2db; pusztai varánusz (Varaus exanthematicus) 1db; vörösfarkú boa (Boa constrictor) 1db; gabonasikló (Elaphe guttata) 2db; merevmellű sisakteknős (Pelomedusa subrufa) 1db. Ezek közül mindössze három minta bizonyult pozitívnak a PCR-es vizsgálat során. A szakállas agáma adenovírusa azonosnak bizonyult a korábban már az Egyesült Államokban, Németországban, és Ausztriában kimutatott szakállas agáma adenovírussal. Egy eddig le nem írt szekvenciát sikerült kinyerni a pusztai varánuszból, mely a két szakállas agáma adenovírussal együtt a törzsfa-rekonstrukció során az Atadenovirus nemzetségbe került. A továbbiakban a pusztai varánuszban talált, feltehetően új atadenovírus további genomszakaszainak vizsgálatát tervezem.