Biológus szekció

A csontvelői stroma vagy mesenchymális őssejtek (BMSC-k) az utóbbi időben nagy figyelmet kaptak a hematopoiézis támogatásában, a szövetek fenntartásában és regenerálásában, valamint az immunszuppresszióban betöltött szerepüknek köszönhetően. Számos tanulmány foglalkozik ezen sejtek immunelnyomó folyamatokban való használatával, mely olyan autoimmun betegségek kezelésében kaphat szerepet, mint az akut graft versus host betegség vagy a Chron-betegség. Korábbi vizsgálatok igazolták, hogy nem csak a BMSC-k rendelkeznek ilyen immunmoduláló funkcióval, hanem más szövetekből izolált MSC-k is. Célunk annak kiderítése volt, hogy milyen hatékonysággal képesek a zsírszövetből izolált mesenchymális sejtek (ASC-k) - a csontvelőből (CsV) izolált MSC-kkel összehasonlítva – gátolni az immunválaszt, figyelembe véve, hogy találjunk egy a CsV-nél sokkal könnyebben hozzáférhető és nagy mennyiségben rendelkezésre álló sejtforrást, amely a zsírszövet lenne. Munkánkban 10-12 hetes egerek CsV-jéből és zsigeri zsírjából izolált MSC-kultúrákkal dolgoztunk. Ezeken az adherens sejteken aztán proliferációt, multipotens jellegekre utaló tulajdonságokat és immunfolyamatokat vizsgáltunk. Mindkét sejttípus proliferációs sebessége megegyezett és ugyanúgy képesek voltak csont és zsír irányba differenciálódni. Egységesen expresszáltak MSC felületi markereket, de negatívak voltak hematopoietikus markerekre. A mitogén (ConA)- és alloantigén indukált T-sejt proliferációt mindkét sejttípus gátolta, habár a gátlás ASC-k esetében valamivel kisebb mértékű volt ugyanazon MSC-koncentrációknál, mint a BMSC-knél, de a hatás még mindig szignifikáns marad. További kutatásra van szükségünk, hogy felderíthessük e különbség okait és a mechanizmust a tapasztalt immunszuppresszió mögött. Ez olyan szolubilis mediátorok vizsgálatát jelenti, amelyek különböző gyulladásos- és immunfolyamatokban játszanak szerepet. Ilyen például a prosztaglandinE-2 (PGE-2), a tumor nekrózis faktor alfa-stimulált fehérje-6 és az indolamin 2,3-dioxigenáz enzim. Munkánkban először a PGE-2 produkciót vizsgáltuk. Eddigi eredményeink szerint mind a CsV, mind a zsír eredetű MSC-knek alacsony a PGE-2 termelése. Az aktivált T-limfociták, amelyek nagy mennyiségű interferon gammát termelnek, szignifikánsan fokozták az MSC-k PGE-2 termelését. Továbbá indometacin – egy specifikus ciklooxigenáz-2 gátló – hatására határozottan csökkent a PGE-2 szekréció mindkét sejttípus esetében. Ezzel párhuzamosan az MSC-k közel teljes mértékben elvesztették immunszuppresszív aktivitásukat in vitro. Ez arra utal, hogy a PGE-2 nagy szerepet játszik az ASC-k immunelnyomó aktivitásában, mint azt a CsV-i MSC-k esetében már korábban leírták. Eddigi eredményeink alapján tehát az ASC-k alkalmasnak tűnnek az immunterápiákban történő alkalmazásra, de további in vivo kutatások szükségesek, hogy megállapítsuk, az immunszuppresszív aktivitásban tapasztalt kis mértékű eltérés befolyásolja-e a sejtek hatékonyságát és így használhatóságukat.