Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
Meghívó 2010.
» Előadások
Zsűri
Díjak
Díjazottak
Felhívás
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2010. TDK » Előadások

Előadások

A "White-nose Syndrome" gomba (Geomyces destructans) magyarországi előfordulása
Görföl Tamás I. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, MTM Állattárába Kihelyezett Zootaxonómiai Tanszék
Témavezető: Dr. Csorba Gábor

Absztrakt:

2005/2006 tele óta páratlan mértékű denevérpusztulásokat tapasztaltak az Egyesült Államok északkeleti államaiban. Az itt található barlanglakó denevérállományok mintegy egymillió példánnyal csökkentek, jelentős mértékű elhullást tapasztaltak veszélyeztetett fajok esetében is. A denevérek a téli hibernációs időszak alatt pusztulnak el, mivel túl gyakran felébrednek, ennek következtében energiatartalékaik felemésztődnek. Az elhullások okának vizsgálata során fedeztek fel egy hidegkedvelő gombafajt (Geomyces destructans), mely az állatok fülén, szárnyán, illetve orrán figyelhető meg, a jelenség is erről kapta nevét: White-nose Syndrome. Az Egyesült Államokban tapasztalt pusztulás jobb megértéséhez szükség van többek között annak kiderítésére is, hogy a gomba honnan származik, hiszen 2006 előtt az Újvilágból nem jelezték előfordulását, megjelenése óta viszont rohamosan terjed.

A gomba által okozott fehér színű elváltozásokra a korábbi évtizedekben több bizonytalan utalás is történt az európai irodalomban, majd 2008/2009 telén számos kutató részvételével, célirányos vizsgálatok kezdődtek. Ennek során Európa több országában, köztük Magyarországon is megtaláltuk a gombát, az amerikai esetekhez hasonló denevérpusztulást azonban nem tapasztaltunk.

Magyarországon az első fertőzött állatokat a Bakony egyik használaton kívüli bauxitbányájában észleltük 2009 februárjában, ahol több példányon is megfigyeltük a gombafonalak alkotta fehér „pamacsokat”. A magyarországi minták mikroszkópos és genetikai vizsgálatok alapján is megegyeztek az amerikai gombával. A fertőzés igen jellegzetes, ezért a gomba jelenlétét vizuális megfigyeléssel is igazolni lehet, így mára Magyarország több, egymástól akár 200-300 km-re lévő pontjáról is rendelkezünk adatokkal. Európában eddig kizárólag egérfülű denevéreken (Myotis genus) figyelték meg a gombát, a legjelentősebb gazdafajok a közönséges (Myotis myotis) és a hegyesorrú denevér (Myotis oxygnathus). A hazai megfigyelések is ehhez a két fajhoz kötődnek. Európában elsőként, Magyarországon gyűrűzött példányokkal sikerült közvetlenül bizonyítanunk, hogy a gombafertőzést valóban túlélik a denevérek.

A mortalitással kapcsolatos eltérés magyarázatára több elmélet is született. A legvalószínűbb magyarázat a gomba és a gazdafajok koevolúciója, mely szerint az európai denevérek együtt fejlődtek a gombával és ezért úgy szelektálódtak, hogy a fertőzés nem okozza elhullásukat. A korábbi együttélés hiányából következően viszont az esetlegesen az Egyesült Államokba behurcolt gomba letális az ottani fajokra nézve (az első amerikai esetet egy turisták által látogatott barlangból jegyezték fel).

Ezen terjedő, egykor tömeges denevérfajok kipusztulását és ezáltal kontinensléptékű ökológiai katasztrófát is előrevetítő, néhol járványos jelleget öltő betegség elhárítása érdekében a gomba fertőzőképességével, a betegség lefolyásával, terjedésével és várható hatásaival kapcsolatos ismereteink bővítése elsődleges fontosságú.



Előadások listája