|
||||
Home
» Archívum
» 2010. TDK
» Előadások
ElőadásokSík Nikolett V. évfolyam SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Sebészeti és Szemészeti Tanszék és Klinika Témavezetők: Dr. Németh Tibor, Dr. Bende Balázs A macskák alsó húgyúti megbetegedéseivel (FLUTD) viszonylag gyakran találkozunk az állatorvosi praxisban. Különböző kóroktanú betegségek okozhatják, ezek jelentős százalékát adja az obstruktív urolithiasis. Ilyen esetekben teljes vagy részleges húgycsőelzáródás alakul ki. Az elzáródás megszüntetése után két eltérő stratégia alapján (konzervatív illetve műtéti eljárással) kezelhetjük a betegeket. Felmérésünkkel az alkalmazott stratégia függvényében összehasonlítottuk a macskák állapotának rövid- és hosszú távú alakulását. Az állatok monitorozása az első beavatkozást követően 5 évig tartott. Vizsgálatunkba 29 obstruktív urolithiasisban szenvedő macska került. 16 macskánál a húgycsőelzáródást katéterezéssel és húgycsőátöblítéssel oldottuk meg (első csoport), míg 13 macskánál perinealis urethrostomiával eltávolítottuk a húgycső elzáródásra hajlamos, szűk péniszbeli szakaszát (második csoport). Minden esetben struvit tartalmú urethralis dugót állapítottunk meg, és ennek megfelelő diétás táplálást alkalmaztunk. Az állatok állapotának alakulását az első hónapban hetente, majd a második hónap végén egy alkalommal végzett kontroll vizsgálattal követtük nyomon (rövidtávú követés). A 3. és 5. évben telefonos kérdőívvel ellenőriztük az egyes betegek állapotának változását (hosszútávú kontroll). Szándékunk vizsgálatainkkal az volt, hogy a különböző stratégia alapján kezelt betegek nyomon követésével hosszútávú prognózist állítsunk fel. A rövid távú eredményeket értékelve a műtéti csoportba tartozó állatokkal szemben a konzervatív kezelésben részesült macskáknál jóval hamarabb kialakult a struvit urolithiasis szempontjából előnyös savas kémhatású vizelet. A proteinuria minimalizálódott, a haematuria megszűnt a második hónapra, míg a műtétben részesült macskáknál mind a fehérje, mind a vér nagy mennyiségben volt még ekkor is jelen. Három év után az első csoportból 63,6%, míg a második csoportból 83,3% maradt tünetmentes. Öt év elteltével a három évet túlélő állatok közül az első csoportból 57,1%, míg a második csoportból 75,0% maradt tünetmentes. Optimális esetben a fenti eredményeket figyelembe véve a húgycsőelzáródás kezelésére a műtéti stratégiánál jobbak a hosszú távú panaszmentesség esélyei. Előadások listája |