Előadások

A Kelet-Európában elterjedt mezei hörcsög (Cricetus cricetus) az emberre is veszélyes, Francisella tularensis által okozott tularemiát terjeszti. Tanulmányunk célja az volt, hogy megismerjük a mezei hörcsög F. tularensis ökológiai ciklusában betöltött szerepét, valamint feltárjuk a F. tularensis ssp. holarctica által okozott klinikai tüneteket, kórbonctani és kórszövettani elváltozásokat. Ennek érdekében egy békés megyei hörcsögpopulációból mintákat gyűjtöttünk egy interepizootikus időszakban, egy 80km2-t átölelő, endémiás mezőgazdasági területen.

A terület F. tularensis fertőzöttségének felmérésére a helyi állategészségügyi hatóságtól és az Országos Epidemiológiai Központ adatbázisaiból gyűjtöttünk adatokat. A hörcsög populáció méretének megbecsülése egy hörcsöglyuk/hektár arányszámon alapult. A tanulmányozott területen csapdákkal 900 hörcsögöt gyűjtöttünk be: 2008. májusában 250-et, 2009 májusában 500-at és 2009. októberében 150-et. A befogott hörcsögök vérét F. tularensis specifikus tárgylemez- és cső agglutinációs (1/10 titer) próbával vizsgáltuk meg. A 2009. májusában és októberében befogott állatok közül 50-50 egyedből tüdő-, lép-, máj- és vesemintákat vettünk, majd az egyesített szervmintákat F. tularensis specifikus real-time TaqMan típusú PCR-rel vizsgáltuk. Ezen kívül 374 Ixodes acuminatus kullancsot gyűjtöttünk össze a befogott állatokról, melyeket szintén real-time TaqMan típusú PCR-rel vizsgáltunk. A klinikai tünetek, kórbonctani és kórszövettani elváltozásokat, 2 befogott hörcsög természetes fertőződést modellező, mesterségesen fertőzése során írtuk le.

A tanulmányozott terület, figyelembe véve a helyi mezei nyúl (Lepus europaeus) populációk fertőzöttségi arányát és a környéken előforduló emberi megbetegedéseket, tularemia-endémiás területnek tekinthető, viszont az eredményeket látva valószínűsíthető, hogy kísérletünk egy interepizootikus időszakra esett. A populáció becsült mérete a tanulmányozott területen 2008-ban 400 000 hörcsög volt (50 lyuk/hektár) és 2009-ben pedig 80 000 (10 lyuk/hektár). Ennek megfelelően egy feltételezett 0,5%-os szeropozitivitást alapul véve, a valószínűsége annak, hogy találjunk legalább 1 pozitív állatot abból a 250 vizsgált egyedből, amit 2008-ban fogtunk be 100%-os volt, a 2009-ben befogott 650 hörcsögből pedig 96,2% volt. A 900 befogott hörcsög szerológiai vizsgálatai negatív eredménnyel zárultak. Egyik kullancsból és egyesített szervmintából sem lehetett kimutatni a F. tularensis-t. A két mesterségesen fertőzött hörcsög rövid bágyadtság után a 8. illetve 9. napon pusztult el. A kórbonctani, kórszövettani és immunhisztokémia vizsgálatok eredményei mindkét esetben vérfertőzést állapítottak meg.

Az eredményeink megerősítették azokat a feltételezéseket, miszerint a mezei hörcsög fokozottan érzékeny a F. tularensis fertőzésre. Emellett valószínűsíthető, hogy a járványok során a fertőzött hörcsögök potenciális fertőződési forrást jelenthetnek az emberek számára, ugyanakkor az interepizootikus időszakokban nem töltenek be fontos szerepet a tularemia ökológiai ciklusában, nem hordozzák és tartják fent a kórokozót, nem töltenek be rezervoár szerepet.