Előadások

Egyéves tanulmány során a Körös-Maros Nemzeti Park területén, a dévaványai-ecsegi pusztákon végeztünk vizsgálatokat, hogy felmérjük, milyen emlős és ízeltlábú fajok vehetnek részt a Francisella tularensis ökológiai ciklusában, fenntartásában egy endemikus területen, járványmentes időben.

A téli vadászatok alkalmával 197 mezei nyulat (Lepus europaeus) szűrtünk tárgylemez- és csőagglutinációs próbákkal F. tularensis ellen termelődött ellenanyagok kimutatása céljából. A szeropozitív nyulakat felboncoltuk, kórszövettani és immunhisztokémiai (IHK) vizsgálatokat végeztünk, valamint a kórokozó izolálása céljából egeret oltottunk. Egy erdei és egy mezei biotópban 38 mezei pockot (Microtus arvalis), 110 sárganyakú erdei egeret (Apodemus flavicollis) és 15 pirókegeret (Apodemus agrarius) csapdáztunk, illetve a véletlenül csapdába került és abban elpusztult 8 törpe cickányt (Sorex minutus) és 6 erdei cickányt (Sorex araneus) is megvizsgáltuk. A kisemlősök vérét tárgylemez-agglutinációs próbával néztük. Továbbá az állatokból tüdő-, lép-, máj- és vesemintákat vettünk, majd a szervmintákat egyedenként egyesítettük, s F. tularensis-specifikus TaqMan-típusú real-time polimeráz láncreakcióval (PCR) vizsgáltuk. Hét vízfolyásból 250 ml mintát vettünk, 0,2 µm-es szűrőn átszűrtük, és a vízszűrőket szintén az előbbi real-time PCR-rel vizsgáltuk. 1106 Ixodes ricinus és 476 Haemaphysalis concinna kullancsot gyűjtöttünk a növényzetről, 404 I. ricinus-t, 28 H. concinna-t, valamint 15 Ctenophtalmus assimilis és 10 Nosopsyllus fasciatus bolhát pedig a kisemlősökről gyűjtöttünk be, ezeket egyedenként rendszereztük, majd TaqMan-típusú real-time PCR-rel szűrtük. Vért vettünk továbbá a mintaterületen legelő 50 racka és 50 cigája juhból, 50 magyar szürkemarhából és 50 bivalyból, melyeket tárgylemez- és csőagglutinációval vizsgáltuk.

A tularemia szeroprevalenciája a mezeinyúl-populációban 5,1%-os (10/197) volt, alacsony ellenanyag-titerekkel (1/10 és 1/20). A szeropozitív állatokban makroszkópos elváltozásokat találtunk, melyekben az IHK vizsgálat során F. tularensis-antigéneket mutattunk ki. Négy állatból F. tularensis ssp. holarctica-t is izoláltunk. A kisemlősökből és a vízmintákból a baktérium nem volt kimutatható. A növényzetről származó kullancsok közül egy H. concinna nőstény és egy nimfa volt F. tularensis ssp. holarctica-val fertőzött, ezzel 0,39%-os (2/504) prevalenciát mutatva. A vizsgált összes kérődző szeronegatívnak bizonyult.

Eredményeink alapján javasoljuk az 1/40-es diagnosztikai titer módosítását 1/10-re a mezei nyulak F. tularensis-specifikus csőagglutinációs vizsgálata során. Feltételezzük, hogy a F. tularensis ssp. holarctica a vizsgált területen, járványmentes időben csak a mezei nyúlban és a H. concinna kullancsfajban perzisztál. A H. concinna feltehetően nem csak vektorként szolgál, hanem képes a baktériumot 3-4 éven keresztül a fejlődési stádiumok között továbbadni, így a F. tularensis fontos rezervoárjaként szerepel. Továbbá valószínűsítjük, hogy mintaterületünkön a rágcsálófajok nem rezervoárjai a F. tularensis-nek.