Előadások

Németországban, 1970-ben Kretzschmar izolált egy szerológiailag új szarvasmarha adenovírust enzootiás tüdőgyulladásban szenvedő borjakból. Az új törzset (V87/70) gyenge replikációs képessége (csak primer borjú here sejttenyészetben lehetett szaporítani) és a jellegzetes magzárványok miatt a szarvasmarha-adenovírusok úgynevezett „második alcsoportjába” tartozónak vélték. Ezek a vírusok ma már az új Atadenovirus nemzetség tagjai.

A V87/70 vírustörzs genom-analízisét kezdtem meg annak vizsgálatára, hogy a molekuláris módszerek megerősítik-e az új típus elkülönülését, valamint hogy meghatározhassuk az új vírus taxonómiai helyét nemzetség szinten is. Polimeráz láncreakció (PCR) alkalmazásával, degenerált primerek segítségével felerősítettem egyes, jól megőrzött szekvenciájú szakaszokat a DNS polimeráz, a hexon, a IVa2 és a penton bázis génjéből. A PCR termékek szekvenciája alapján tervezett, specifikus primerekkel további, hosszabb DNS szakaszokat tudtunk felerősíteni és szekvenálni.

Az eddigi DNS szekvenciák alapján a genom G+C tartalma (53,9%) kiegyensúlyozottnak mondható, ami cáfolja e vírusnak a magas A+T tartalmú genommal rendelkező szarvasmarha-atadenovírusokhoz tartozását. A molekuláris vizsgálatok és az azt követő filogenetikai számítások egyértelműen bizonyítják, hogy a V87/70 mastadenovírus, és jelentősen különbözik a többi szarvasmarha-mastadenovírustól (BAdV-1, -2, -3, -9, -10). A filogenetikai távolság olyan mértékű, hogy indokoltnak látszik e vírus számára egy új BAdV faj létrehozása.