Előadások

A sertés circovírusok (porcine circovirus, PCV) világszerte előfordulnak, és jelentős gazdasági kártételeket okoznak a sertésállományokban. A kártételek részint azokkal a klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzésekkel hozhatók összefüggésbe, amelyekben a PCV patogén formája (PCV2) önállóan vagy társfertőzés formájában betegíti meg az érintett állatokat, rendkívül változatos kórképeket, összefoglaló néven PCV-vel asszociált (PCV associated diseases, PCVD) betegségeket idézve elő. Jelentős gazdasági károk tulajdoníthatók ugyanakkor a szubklinikai fertőzéseknek is, hiszen a PCV2 határozottan immunszupresszív, vagyis a jelenléte csökkenti a vakcinázások hatékonyságát, illetve elősegíti akár fakultatív patogén kórokozók megbetegítő képességét is. Mai ismereteink szerint a PCV2 természetes körülmények között házi sertéseket és vaddisznókat betegít meg, azonban újabb vizsgálatok igazolták, hogy fertőzött sertéstelepeken rágcsálók is közvetíthetik a kórokozót.

A PCV2 genotípusba tartozó vírusok jelentős genetikai változatosságot mutatnak, ugyanakkor a vírus kimutatásának ma leggyakrabban használt eszköze a polimeráz láncreakció (PCR), ami rendkívül érzékeny ugyan, de specifikus primerekkel operál, vagyis csak olyan genomok mutathatók ki a módszerrel, amelyek nem divergálnak nagymértékben az ismert szekvenciáktól. Ma már számos lehetőség van ismeretlen genomok amplifikálására is, ezek egyike egy izotermiás módszer, a rolling circle amplification (RCA), amely random hexamerek segítségével, körkörös nukelisav templátokról készít másolatokat.

A dolgozatban a PCR és RCA módszerek érzékenységét és hatékonyságát hasonlítottuk össze, házi sertésekből és vaddisznókból származó fertőzött szervminták kivont PCV2 DNS-ét használva templátként. A munka során megállapítottuk, hogy bár az RCA módszer számos előnnyel rendelkezik a PCR-rel szemben, érzékenységben attól elmarad, rendszerint egy kitevővel.