Előadások

A nem rokon egyedek közötti kooperáció evolúciója a kölcsönösséggel magyarázható. Az önzetlen segítségnyújtás bár költséges, ha viszonzásra talál, megtérül a költség. Újabb vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a valódi kölcsönös segítségnyújtás ritka jelenség a nem rokon egyedek között (Clutton-Brock, 2009).

Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy a zebrapintyek (Taeniopigya guttata) képesek-e kölcsönös segítségnyújtásra egy együttműködést igénylő feladatban. Korábbi vizsgálatokból kiderül, hogy egy papagájfaj (kea) egyedei meg tudnak oldani ilyen jellegű feladatokat, ugyanakkor vetési varjak eredménytelennek bizonyultak egy emlősökre kifejlesztett kooperációs tesztben. A korábban vizsgált mindkét fajt különlegesen intelligensnek tartják a madarak között, a mi vizsgálati alanyaink kistestű énekesek, melyekkel tudomásunk szerint még egyáltalán nem végeztek ilyen jellegű vizsgálatokat.

Kifejlesztettünk egy módszert, mellyel kistestű madarak táplálékszerzésre irányuló együttműködése objektíven mérhető. A módszer lényege, hogy a kalitkába szerelt etetőből a madár csak akkor tud jutalomfalatot kivenni, ha társa egy libikókával felemeli. Az egyik pintynek tehát altruistának kell lennie, hogy hozzájuttassa a másikat a jutalomfalathoz.

A kooperációt először költőpárokon vizsgáltuk, melyek képesek voltak a feladat végrehajtására és eredményesen működtek együtt a jutalomfalat megszerzéséért. Azonban mindegyik párnál aszimmetria alakult ki. Az egyik madár lett a segítő, a másik pedig nem viszonozta a segítségnyújtásokat.

A segítségnyújtást 4 tojó-tojó pároson is vizsgáltuk. Mind a négy párnál csak az egyik egyed vált segítővé. Ezek után a segítő egyedeket segítőkkel, a nem segítőket nem segítőkkel tettük párba. Az aszimmetria itt is megbízhatóan kialakult. A harmadik párosításban a kétszer segítőket, az egyszer segítőket és az egyszer sem segítőket helyeztük párosával egy kalitkába. Jelenleg a 4 párosból háromban már kialakult az aszimmetrikus segítségnyújtás.

A három párosítás alapján kimondható, hogy az összes egyed érti a feladatot és képes a segítségnyújtásra, tehát a reciprocitás hiánya nem magyarázható aszimmetrikus kognitív képességekkel. Előzetes eredményeink szerint a madarak közti dominancia sorrend befolyásolja a szerepek sorsát. Ezek szerint a párok domináns egyedei akár kényszerítő taktikát is alkalmazhatnak, ami összhangban van a nem rokon egyedek közötti segítségnyújtás új evolúciós értelmezésével.

Clutton –Brock, T.: Cooperation between non-kin in animal societies. Nature, Vol. 462, No. 7269., pp. 51-57.