|
||||
Home
» Archívum
» 2010. TDK
» Előadások
ElőadásokSándor András II. évfolyam SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék; ELTE, Természettudományi Kar, Fizikai Intézet, Biofizika Tanszék; **ELTE, Természettudományi Kar, Embertani Tanszék Témavezetők: Horváth Gábor, Kriska György Világszerte súlyos problémát jelentenek a haszonállattartásban a vérszívó ektoparaziták okozta különböző kártételek, élen a böglyök által terjesztett kórokkal, tejhozam- és húsmennyiség-csökkenéssel, általános fizikumromlással. A jelenleg használatban lévő sátras bögölycsapdák továbbfejlesztésében meghatározó lehet azon új fölfedezés, hogy a böglyök pozitív polarotaxissal rendelkeznek, azaz vonzódnak a vízszintesen poláros fényhez, mert a vízfelszínről tükröződő, vízszintesen poláros fény alapján találják meg a peterakásra alkalmas helyet; továbbá a vérszívásra alkalmas gazdaállat keresésében, valamint a hím és nőstény böglyök egymásra találásában is fontos e pozitív polarotaxis. Kutatásaim során egy dinnyési mezőn több nyári hónapon át vizsgáltam a sátoros bögölycsapdákban használható, különböző fénypolarizáló-képességű, a talajhoz képest eltérő magasságokban lévő fényes, fekete csalitárgyak bögölyvonzó hatását többszörös választásos kísérletekkel. Célom az volt, hogy olyan új ismeretekre tegyek szert a böglyök vizuális etológiájával kapcsolatban, amelyek lehetőséget adnak új elven működő, a jelenlegieknél nagyobb hatékonyságú sátoros bögölycsapdák kifejlesztésére. Eredményeim szerint, habár a hím és nőstény böglyök vonzásában fontos szerepet játszik e rovarok pozitív polarotaxisa, a vérszívásra készülő nőstények nagyobb távolságból való odavonzásában a csalifelületnek a környezethez képesti nagy fényintenzitás-kontrasztja (sötét csalitárgy világos háttér előtt, vagy fordítva) is jelentős. Ezen új fölismerés alapján dolgozatomban javaslatot teszek a jelenleg használatban lévő sátras bögölycsapdák csalifelületének továbbfejlesztésére. Előadások listája |