Előadások

A csonttörések jelentős anyagi veszteséget okoznak a ló- és lovassportban. A lovak csontjain bekövetkező mikrorepedések egy többtényezős összetett folyamat végeredményeként általában akkumulálódnak. Jelenleg kevés vizsgálati módszer áll rendelkezésre a csontok állapotának felmérésére és így az esetleges törések előrejelzésére és elkerülésére. A vizsgálatunk célja az volt, hogy a kettős energiájú röntgenfoton abszorpciometriás (DXA) és computer tomográfiás (CT) vizsgálatokkal kapott adatokat összehasonlítsuk a törési erővel.

Vizsgálatunkhoz nyolc ló mozgásszervi bántalmaktól mentes elülső végtagjainak tizenhat csüdcsontját használtuk kipreparálva, a lágyszövetek eltávolításával. A csontok átlagos sűrűségét (BMD-bone mineral density) DXA módszerrel mértük meg, majd három kijelölt „region of interest” (ROI) területének csontsűrűségét vizsgáltuk. ROI-kat jelöltünk ki a saggitális sík trabekuláris területén, valamint a laterális és mediális kortikális területeken. A csontsűrűség vizsgálatot követően computer tomográfiás felvételek segítségével három helyen megmértük a teljes csont szélességét, a cortex szélességét, és a cortex területét (mm2). Végezetül a csontokat nyomó terhelésnek vetettük alá egy kézi vezérlésű univerzális törőgép segítségével, amelyet humán kutatásokban törésvizsgálatokhoz használnak.

Szignifikáns pozitív lineáris korrelációt találtunk a trabekuláris BMD és a törési erő között (P=0,023, r=0,62), míg egyéb vizsgált paraméterek nem mutattak korrelációt egymással.

Eredményeink egybeesnek a klinikumban tapasztalható leggyakoribb töréstípus, a csüdcsont saggitális törésének helyével, amelynek kialakulásában jelen ismereteink szerint a metacarpus crista saggitalisának nagy jelentősége van. Eredményeink arra utalnak, hogy a metacarpus jelenléte nélkül is kapcsolat van a trabekuláris régió csontsűrűsége és a törési erő között. Az eredményeink indokolják a vizsgálatok in vivo kiterjesztését, miszerint a trabekuláris BMD értékek mérvadói lehetnek a csüdcsont töréskockázat becslésének.