Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
Meghívó 2010.
» Előadások
Zsűri
Díjak
Díjazottak
Felhívás
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2010. TDK » Előadások

Előadások

Computer tomográfiás morfometriai paraméterek és a csontsűrűség összefüggései a törésmutatókkal lovak csüdcsontjában
Váradi Anna V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Üllő Nagyállat Klinika, Sebészeti osztály
Témavezető: Dr. Tóth Péter

Absztrakt:

A csonttörések jelentős anyagi veszteséget okoznak a ló- és lovassportban. A lovak csontjain bekövetkező mikrorepedések egy többtényezős összetett folyamat végeredményeként általában akkumulálódnak. Jelenleg kevés vizsgálati módszer áll rendelkezésre a csontok állapotának felmérésére és így az esetleges törések előrejelzésére és elkerülésére. A vizsgálatunk célja az volt, hogy a kettős energiájú röntgenfoton abszorpciometriás (DXA) és computer tomográfiás (CT) vizsgálatokkal kapott adatokat összehasonlítsuk a törési erővel.

Vizsgálatunkhoz nyolc ló mozgásszervi bántalmaktól mentes elülső végtagjainak tizenhat csüdcsontját használtuk kipreparálva, a lágyszövetek eltávolításával. A csontok átlagos sűrűségét (BMD-bone mineral density) DXA módszerrel mértük meg, majd három kijelölt „region of interest” (ROI) területének csontsűrűségét vizsgáltuk. ROI-kat jelöltünk ki a saggitális sík trabekuláris területén, valamint a laterális és mediális kortikális területeken. A csontsűrűség vizsgálatot követően computer tomográfiás felvételek segítségével három helyen megmértük a teljes csont szélességét, a cortex szélességét, és a cortex területét (mm2). Végezetül a csontokat nyomó terhelésnek vetettük alá egy kézi vezérlésű univerzális törőgép segítségével, amelyet humán kutatásokban törésvizsgálatokhoz használnak.

Szignifikáns pozitív lineáris korrelációt találtunk a trabekuláris BMD és a törési erő között (P=0,023, r=0,62), míg egyéb vizsgált paraméterek nem mutattak korrelációt egymással.

Eredményeink egybeesnek a klinikumban tapasztalható leggyakoribb töréstípus, a csüdcsont saggitális törésének helyével, amelynek kialakulásában jelen ismereteink szerint a metacarpus crista saggitalisának nagy jelentősége van. Eredményeink arra utalnak, hogy a metacarpus jelenléte nélkül is kapcsolat van a trabekuláris régió csontsűrűsége és a törési erő között. Az eredményeink indokolják a vizsgálatok in vivo kiterjesztését, miszerint a trabekuláris BMD értékek mérvadói lehetnek a csüdcsont töréskockázat becslésének.



Előadások listája