Előadások

2009. augusztus 15-én egy hím törpe selyemmajom teteme került a SZIE-ÁOTK Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékére vizsgálat céljából. Az elhullott kb. 2,5 éves egyed 118g tömegű volt, az elhullás előtt jellegtelen tüneteket mutatott: kedvetlen volt, étvágya csökkent, időnként tüsszögött.

A boncolás és a szövettani vizsgálat során mellvízkór kialakulását, félheveny, a bronchusok hámjának proliferatiójával és desquamatiójával, továbbá a tüdő alveolus hámjának leválásával és óriássejt-képződéssel járó tüdőgyulladást állapítottak meg. A tüdőelváltozások hátterében felmerülő kórképek tisztázása érdekében szervmintákat küldtek a ÁOTK Járványtani és Mikrobiológiai Tanszékére. Vírusizolálással a tüdőből kloroform rezisztens, halogénezett dezoxi-uridin származékokkal multiplikációjában gátolható, sejtlekerekedést okozó vírust sikerült izolálni sertéshere (ST) sejtvonalon. Mind az eredeti mintából, mind a sejttenyészet felülúszójából az adenovírusok polimeráz génjének konzervatív szakaszára tervezett primerekkel egy 1020 nt nagyságú génszakaszt sikerült felerősíteni melynek nukleotid sorrendjét meghatároztuk. A meghatározott szekvenciák elemzéséhez a BLAST és CLUSTAL X számítógépes programokat használtuk. Három konzervatív és három variábilis homológ gén hasonlóságát a következőnek találtuk: Polimeráz: CAdV-2 73 % nukleotid szinten, denevér 74 % aminosav szinten. Penton: CAdV-2 73 % ill. 83 %, proteáz: CAdV-1 74 % ill. 77 %, kis T antigén denevér 59 % ill. 52 %, IVa2 denevér 73 % ill. CAdV-2 74 %, fiber CAdV-2 54 % ill. 42 %. A szekvencia-vizsgálatok eredményei alapján megállapítottuk, hogy egy teljesen új, eddig ismeretlen adenovírust sikerült izolálni, mely a legkonzervatívabbnak tartott polimeráz illetve proteáz géneken is csak 73 %-os nt hasonlóságot mutat kutyából izolált törzsekkel. Vírustörzsünk a főemlősök legősibb adenovírusa 5’ végén a nemrég közzétett denevér adenovírus szekvenciához hasonlít és az ITR régió, amely valamennyi többi adenovírus közös, jellemző sajátsága, vírusunknál sem mutatható ki. A vizsgált gének nagy genetikai távolsága, valamint következetes hasonlósága a denevér és a kutya adenovírusokkal azt jelzi, hogy vírusunk több tízmillió évvel ezelőtt vált el a 3 vírus közös ősétől, a főemlősök adenovírusaival közös ősétől pedig még ennél is régebbi időpontban. A DNS vírusokon belüli koevoluciós elmélet, melynek egyik legjelentősebb bizonyítéka az adenovírusok és gazdafajaik jól körülhatárolható és nagyfokú egyezést mutató törzsfái, lehetőséget teremthetnek egyes gazdaállatok múltbeli geográfiai elterjedésének alátámasztására vírusevolúciós vizsgálatok alapján. Ezt a hipotézist elfogadva vírusunk esetében az újvilági majmok migrációs útvonalát tudnák különböző genetikailag közel álló gazda főemlős faj és a belőlük izolált adenovírusok genetikai összehasonlító vizsgálataival földeríteni.