Előadások

Tejelő tehenészetekben a rektális vizsgálatok során egyre gyakrabban diagnosztizálhatóak különböző rendellenes petefészek-képletek. A képalkotó-eljárások fejlődésével az elmúlt évtizedekben ezeknek felépítését és ultrahangos morfológiáját is pontosabban megismerhettük. A nem szokványos petefészek-képletek kialakulása és pontos morfológiája azonban máig vitatott, a nevezéktan pedig nem egységes. Munkánkban célul tűztük ki, hogy a különböző, nem szokványos petefészek-képletek (anovulációs tüsző, follikulus-lutein ciszta, üreges sárgatest) ultrahangos, makroszkópos és mikroszkópos morfológiáját, valamint hormontermelési sajátságait leírjuk. Vizsgálataink során 3 üreges sárgatest, 2 follikulus lutein ciszta és 4 anovulációs tüsző ultrahangos képét, makroszkópos és mikroszkópos megjelenését és hormontermelését hasonlítottuk össze. Rektális ultrahang vizsgálataink alapján az üreges sárgatest olyan, a sárgatesthez hasonló struktúrájú képlet, mely kisebb-nagyobb folyadékkal telt üreggel rendelkezik. A follikulus-lutein ciszta 2 cm-nél nagyobb átmérőjű, megvastagodott falú, folyadékkal telt képlet. Az anovulációs tüszők a follikulus-lutein cisztákhoz hasonlóan megvastagodott falú, folyadékkal telt, 1-2 cm átmérőjű képletek. Makroszkópos vizsgálattal (ultrahanggal kevésbé) könnyen elkülöníthetők az anovulációs tüsző és a follikulus lutein ciszta luteinizálódott és nem luteinizálódott szövet-rétegei (főként színük alapján). Szövettanilag az anovulációs tüszőben néhány réteg granulosa-sejt látható, melyek hormonálisan aktívak, de nem luteinizálódtak. Ezzel szemben a follikulus lutein cisztáknál jellemző a foltokban (párnaszerűen kiemelkedően) jelentkező luteinizáció, és a sejtek aktív hormon-szekréciója is. Az üreges sárgatest esetében az üreget gyakran határolja vastag, szürkésfehér kötőszövetes réteg, amely sok esetben az ultrahangos képen is megtalálható, de a kötőszövet jelenlétén kívül a fiziológiás sárgatestre jellemző szövettani kép látható. Az endokrin vizsgálatok eredménye szerint, az üreges sárgatest esetében az üregben található folyadék progeszteron-koncentrációja magas (átlagosan 524 nmol/l), de az ösztrogén-koncentráció sem elhanyagolható (átlagosan 106,3 pg/ml). A follikulus-lutein ciszták esetében a cisztafolyadék progeszteron-koncentrációja átlagosan 301,3 nmol/l, ösztogén-koncentrációja átlagosan 748 pg/ml. Anovulációs tüsző esetén a tüszőfolyadékban mért átlagos progeszteron-koncentráció 39,3 nmol/l, átlagos ösztrogén koncentráció pedig 759 pg/ml volt.

Összességében megállapítható, hogy az ultrahang és/vagy makroszkópos kép alapján nagy biztonsággal elkülöníthetőek a nem szokványos petefészek-képletek, bár azok pontos kialakulása – és ennek következtében nevezéktana – továbbra sem teljesen tisztázott. A nem ovulációt követően kialakuló képletek (anovulációs tüszők és follikulus-lutein ciszták) esetében a szakirodalommal összhangban aktív ösztrogén és – típustól függően – több-kevesebb progeszteron termelés is megfigyelhető volt, mely a képletben jelen levő granulosa ill. azokból kialakuló lutein sejtek működésével magyarázható. Az anovulációs tüszők és follikulus-lutein ciszták magas ösztrogén-termelésének köszönhetően az állatok ivarzás-szerű tüneteket mutathatnak, ami a sikertelen termékenyítések számának emelkedésével is járhat.

Az üreges sárgatest esetében a progeszteron-termelés dominanciája egyértelmű, összhangban a morfológiai jellemzőkkel. Progeszteron-termelése alapján ugyan elképzelhető, hogy az üreges sárgatest is képes a vemhesség fenntartására, de klinikai adatok szerint üreges sárgatestek esetén a késő magzatvesztés gyakrabban fordul elő, mint normál sárgatest mellett.