Állatorvos szekció

Kutatásunk célja, hogy jellemezzük azokat a tüdőszöveti elváltozásokat, melyeket egy nemrég izolált PRRSV törzzsel való kísérletes fertőzés váltott ki. A vizsgálathoz növendék sertéseket használtunk. Módszer: 9 hetes PRRSV negatív sertéseket oltottunk be 2,2 × 105 TCID50 mennyiségű 1-es típusú, 1-es szubtípusú virulens PRRSV törzs izolátummal. Negatív kontrollként egy csoport PRRSV negatív sertést vírusmentes sejtkultúra felülúszójával oltottunk be. Az állatok elaltatására 10 nappal (n=7) és 21 nappal (n=5) a fertőzés után került sor. A tüdő szöveti elváltozásait azonos korú, nem fertőzött kontroll sertésekből vett tüdőszövet-mintáival hasonlítottuk össze.

A vizsgálat első fázisában a mintákat hematoxilin-eozin festéssel bíráltuk el. A mikroszkópos vizsgálat során a mintákról nem tudtuk, melyik csoportban lévő sertésből származnak. A léziók a következő pontozási rendszer alapján kerültek elbírálásra: (1) pneumocyta hypertrophia és hyperplasia, (2) mononukleáris sejtinfiltratio a szeptumokban, (3) intraalveoláris nekrotikus sejttörmelék megjelenése, (4) intraalveoláris gyulladásos sejtek jelenléte és (5) perivaszkuláris gyulladásos sejtes beszűrődés.

A további, részletesebb elbírálás érdekében immunhisztokémiai festést alkalmaztunk anti-cytokeratin, anti-Ki67, anti-TTF-1 (thyroid transzkripciós faktor-1) és anti-myeloid receptor (MAC387) antitestekkel, hogy azonosítsuk az alveoláris epithel sejteket, sejtproliferatiókat, II-es típusú pneumocytákat és macrophagokat. A Ki-67, TTF-1 és a MAC387 esetében a jelölt sejteket nagy nagyításon (0.20 mm2) számoltuk, minden mintában 50 egymást nem fedő, és egymást követő látótérben. A statisztikai analízishez R szoftvert használtunk.

Az immunhisztokémiai festések értékelése során kiderült, hogy a humanizált anti-TTF-1 antitestek segítségével sikeresen kimutathatók a II-es típusú pneumocyták sertés tüdőszövetében. TTF-1 pozitív sejtek jelentősen (p<0.05) megnövekedett száma jelezte a sejtproliferatiót heveny esetben, összevetve a kontroll tüdőszövet mintákkal. Megfigyelhető a Ki67 és MAC387 pozitív sejtek megtöbbszöröződése is, de a kísérleti állatok viszonylag alacsony száma és a szórás magas értékei miatt ezeknek az értékeknek a növekedését nem találtuk statisztikailag szignifikánsnak. A cytokeratin jelölés jelezte az I-es és II-es típusú pneumocytákat és a bronchiális epithel sejteket is, így ezek a minták nem voltak alkalmasak a sejtszámlálásra.

Amikor a rutin szövettani értékelést összehasonlítottuk az immunhisztokémiailag pozitív sejtek számával, a Ki67 antitesttel jelölt minták adatai pozitív korrelációt (p<0.05) mutattak a tüdőbeli elváltozások súlyosságával.