Állatorvos szekció

Vizsgálataink során három, gyakori hazai gyeptársulás (pántlikafüves mocsárrét [Agrostio - Phalaridetum]: Soponya-Tác; ürmös szikes puszta [Artemisio santonici - Festucetum pseudovinae]: Csongrád; mezofil kaszálórét [Anthyllido - Festucetum rubrae]: Szárliget) nitrát viszonyait mértük fel, májusi júliusi mintavételek segítségével. Vizsgáltuk a társulások botanikai összetételét (ötszörös, kvadrátokban végzett felméréssel), területenként 3-3 talajmintát vettünk, illetve a jelentős mennyiségben előforduló növényfajokból gyűjtöttünk mintákat. A talajokból néhány paramétert (mésztartalom, pH, Arany-féle kötöttségi szám, teljes vízkapacitás, összes szerves anyag tartalom), oldható nitrát-tartalmát, a növényekből pedig azok nitrát tartalmát határoztuk meg.

A munka célja volt:

- Felmérni, hogy milyen az egyes hazai gyeptársulások talaj nitrát tartalma és a növények nitrát felhalmozódása.

- Van-e összefüggés az egyes talajok paraméterei és a nitrát szintjei között?

- Megfigyelhető-e valamilyen arányosság a különböző területek talaj- és növénymintáinak nitrát-szintjei között?

- Elérhet-e növények nitrát tartalma egy olyan szintet, mely káros hatású lehet az állatok számára?

- Vannak-e új nitráthordozó növényfajok?

Megállapíthattuk, hogy:

A gyepalkotó növényfajok nagy részében – az ún. akkumulátor fajok kivételével – a nitrát tartalom viszonylag szűk határok (35-55 mg NO3-/kg sza.) közötti, és ez független a társulás-típustól, illetve a talaj oldható nitrát szintjétől, ha az 25-45 mg/kg sza. értékek között mozog.

Úgy tűnik, hogy a talajtípusoknak, illetve a vizsgált talajparaméreknek nincs bizonyítható összefüggése a növény aktuális nitrát koncentrciójával. A talált növényi nitrát szint relatív stabilitása azt jelezheti, hogy az aktív növényi anyagcsere intenzíven képes a felvett nitrátot metabolizálni (a nitrát-nitrit reduktáz rendszeren át).

Vizsgálataink során a két társulásban is találtunk olyan növény fajokat, melyek – valószínűleg genetikai tényezők miatt – nagyobb mennyiségű nitrátot tartalmaznak, halmoznak fel, azaz akkumulálnak. Ilyennek látszik a kerek repkény (Glechoma hederacea: 347 mg NO3-/kg), és a vízi menta (Mentha aquatica: 271,36 mg NO3-/kg), ezen adatok vélhetően újak a szakirodalom számára is. Szintén magasabbnak bizonyult a sziki üröm (Artemisia santonicum: 98,43 mg NO3-/kg), a macskagyökér (Valeriana officinalis: 97,55 mg NO3-/kg), zöld pántlikafű (Phalaroides arundinacea: 76,24 mg NO3-/kg), és a bajuszos hagyma (Allium vineale: 74,14 mg NO3-/kg).

A tapasztalt nitrát koncentrációk nem érték el sem a letálisnak tartott szintet (10-15 g/kg sza), sem a klinikai tüneteket okozó (5 g/kg sza.) koncentrációkat. A krónikus mérgezésért felelősnek tartott koncentráció határt (154-480 mg/kg sza.) azonban túllépik, így a rendszeres gyephasznosítás során figyelni kell a gyepnövényzet nitrát szintjét, különös tekintettel a felhalmozónak ismert vagy újabban annak bizonyult fajokat.