Állatorvos szekció

A Brünni Állatorvos-tudományi és Gyógyszerészeti Egyetem Közegészségügyi és Toxikológiai Intézetének labor profiljában szereplő öko- és klinikotoxikológiai kísérleteinek része volt a dolgozatban tárgyalt kísérletsorozat.

A vizsgálatunkban alkalmazott ketoprofen és szulfametoxazol toxikus, mutagén és teratogén hatását már korábban is vizsgálták különböző állatfajokon (halakon, békákon, patkányokon és majmokon). Ugyanakkor kevés szakirodalmi adat áll rendelkezésre afrikai karmosbékán (Xenopus laevis) végzett kísérletekről annak ellenére, hogy kiváló tesztszervezet a teratogén hatások tanulmányozására.

A kísérleti berendezések kialakítását, a kísérlet pontos menetét és módját az ASTM (American Society for Testing and Materials) E1439-98 számú standardizált protokolljában (96 órás FETAX-teszt) leírtak alapján végeztük el.

Eredményeink igazolták, hogy a szulfametoxazol és a ketoprofen egyaránt teratogén hatású az afrikai karmosbéka modellben. A vizsgálat során a lárvákban túlnyomó többségben axiális deformációk és ödémaképződések voltak megfigyelhetők. A szulfametoxazol 150 mg/l-es koncentrációja a vizsgált embriók 17,39%-ában, míg 250 mg/l-es koncentrációja az embriók 32,95%-ában gerincoszlop ferdülést okozott. A ketoprofen 10 mg/l koncentrációban ödémaképződést idézett elő a kezelt embriók 77,55%-ában. Az arcorri tájék deformációi, a szem-, a bélfejlődési és pigmentképzési rendellenességek csak kis számban fordultak elő. A ketoprofen 250 mg/l-es koncentrációjával történő kezelés hatására egy kétfejű embrió megjelenését is leírtuk.

A statisztikai számítások alapján a ketoprofen LC50 értéke 12,1 mg/l, az EC50 pedig 5,67 mg/l volt a 96 órás FETAX-tesztre vetítve. A ketoprofen 15 mg/l-es koncentrációjának alkalmazásakor 90%-os mortalitást figyeltünk meg. A szulfametoxazol esetében az LC50 és EC50 értékeket az alacsony mortalitás miatt nem célszerű kiszámolni, értékelhető eredményeket csak az LC10 (200 mg/l) és EC10 (132,85 mg/l) szinteken kaptunk.

Adataink hozzájárulhatnak a különböző hatóanyagok biztonságosabb és hatékonyabb felhasználásához a gyógyászatban, és reméljük, hogy eredményeink az élelmiszerbiztonság kérdéseihez is adatokat szolgáltatnak.

További vizsgálatok szükségesek az eredményeink igazolására, főleg a ketoprofen esetében, illetve újabb hatóanyagok bevonásával folytatni kívánjuk a kísérletsorozatot