Állatorvos szekció

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés kíséri a klímaváltozással kapcsolatos jelenségeket, mivel ezek az ízeltlábúak elterjedését is megváltoztathatják, így felmerülhet az a probléma is, hogy az általuk terjesztett különféle kórokozók is új területeket hódítanak meg. Az Európai Unió Járványügyi Központja (ECDC) is fokozott figyelmet fordít ezeknek az úgynevezett „vector-borne” eredetű betegségeknek a tanulmányozására. Ebbe a csoportba sorolható a Dirofilaria repens okozta bőrférgesség is. Az eredetileg a mediterrán területeken endémiás parazitozoonozis az elmúlt években jelentős terjedést mutatott és számos európai országban írták le olyan állatokban, melyek nem hagyták el az adott országot. Hazánkban az ezredforduló környékén diagnosztizálták az első eseteket. Majd egy átfogó vizsgálat során 14%-os fertőzöttséget állapítottak meg.

Vizsgálataim arra irányultak, hogy felderítsem egy eddig még nem tanulmányozott terület (Komárom-Esztergom megye) kutya, valamint a D. repens vektoraként szolgáló csípőszúnyog populációjának fertőzöttségét, illetve az ezzel összefüggő járványtani viszonyokat. 2009 decembere és 2010 júliusa között 121, ezen a területen élő kutyától gyűjtött vérmintát módosított Knott-féle módszerrel megvizsgálva 36 minta bizonyult mikrofilária pozitívnak, ami 29,8%-os prevalenciának felel meg. Majd ezután azokon a területeken ahonnan a legtöbb pozitív minta származott szúnyogcsapdázást végeztem. A begyűjtött ízeltlábúakból fajmeghatározás és boncolás után pool-mintákat alakítottam ki, melyekben külön-külön vizsgáltam a fejtori és potrohi részeket. PCR technikával vizsgáltam bennük a bőrféreg DNS jelenlétét. A 24 mintából 10 (41,7%) bizonyult pozitívnak.

A vizsgált végleges gazda kutyák nagy arányú fertőzöttségét alátámasztotta a vektorok fertőzöttsége. Négy olyan szúnyogfajt találtam, melyek szerepet játszhatnak a D. repens terjesztésében, ezek közül legnagyobb arányban a Culex pipiens fordult elő (78,8%). Véleményem szerint azonban a másik három faj, azaz az Anopheles maculipennis, az An. claviger, és az Aedes vexans mutatkozik fontosabb vektorként, hiszen bennük feltételezhetően a fertőzőképes lárvák (L3-ak) kialakulása is bizonyítható volt az által, hogy a fejtori rész vizsgálata során a D. repens DNS-t megtaláltuk.

A vizsgált területek járványtani viszonyainak kialakításáért valószínűleg az egymással összekötetésben álló, a vektoroknak kiváló tenyésző helyül szolgáló vízterületek a felelősek, ezek közül is leginkább az Által-ér tűnt az összekötő kapocsnak, mely a Dunával köti össze a térséget, és amelynek vízgyűjtő területéről származott a pozitív vérminták nagyobb része.