Állatorvos szekció

A 20. század második felétől kezdődően lendületet kaptak azok a viták, amelyek a biotechnológiai innovációk társadalmi-gazdasági beágyazottságára összpontosultak. Ezek közös megállapítása, hogy egy adott technológiai fejlesztés csakis szélesebb, társadalmi összefüggéseiben vizsgálható és értelmezhető. A folyamat eredményeképpen megjelent a „demokratikus tudomány” kifejezés, amely arra utal, hogy a tudományszervezés egyes kérdéseiben nem csak a tudomány művelői jogosultak véleményt nyilvánítani és álláspontot foglalni, hanem azok is, akik az innováció célközönségét, felhasználóit alkotják.

A hazai állatorvos-képzés szerves részét képezi az egyes biotechnológiai innovációk megismertetése. Ezek a technológiák sokszor még csak kísérleti stádiumban járnak, ugyanakkor a bennük rejlő potenciál miatt várhatóan meghatározó szerephez jutnak a következő évtizedek során. A témakörben folytatott korábbi kutatások azt mutatták, hogy elterjedésüket nagymértékben befolyásolja a társadalmi befogadás, vagyis az a közeg, ahol érvényesülniük kell. A jövőbeli felhasználók által észlelt kockázatok ugyanakkor nem feltétlenül esnek egybe a szakértők által azonosított veszélyekkel. Fontos tehát az egyes innovatív technológiák és eljárások fogadtatásának megismerése, amely alapján célzottabb kommunikáció folytatható a szakemberek és a jövőbeli felhasználók között. Ennek hiányában a befektetett anyagi és emberi erőforrások megtérülése még kockázatosabbá válik, illetve az egész társadalom szintjén érezhető veszteség mutatkozhat, amennyiben egy jelentős hatású technológia bevezetése időben kitolódik.

Kutatásomban kvalitatív felhasználói vizsgálatot végeztem el a következő kérdésekre összpontosítva: 1) a résztvevők tudásszintje a biotechnológia témakörében, 2) az általuk érzékelt kockázatok és potenciálok; 3) az erkölcsi megítélésük ezen innovációknak. A vizsgált témakörök a következők voltak: 1) Biotechnológia általában 2) Genetikailag módosított élőlények 3) Xenotranszplantáció 4) Klónozás.

Kutatási módszertannak a fókuszcsoportos vizsgálatot választottam, mert ez mélységi betekintést ad az egyes fogyasztói csoportok gondolatvilágába és lehetőséget nyújt attitűdrendszerük feltérképezésére. A kvalitatív vizsgálatok statisztikai megbízhatósága elmarad a kvantitatív vizsgálatokétól, ugyanakkor a rendelkezésre álló összes korábbi, Magyarországon elvégzett kvantitatív kutatás eredményeit feldolgozva, továbbá a szokatlanul nagy elemszámú (12 csoport, 64 résztvevő) fókuszcsoportos vizsgálat alkalmazása révén ellensúlyozni próbáltam ezt a hátrányt.

Kutatási eredményeim közül kiemelendők: 1) Meghatározóan fontos a válaszadók szocio-kulturális háttere a biotechnológiai innovációk megítélése kapcsán 2) eltérés mutatkozik a véleményekben az életkori-, végzettség-, végzettség típusa- és a demográfiai tényezők függvényében 3) minél több információval rendelkezik valaki egy innovációval kapcsolatban annál elfogadóbb, bár annál jobban ismeri az esetleges kockázatokat is.

Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar, Élelmiszeripari Gazdaságtan tanszék