Állatorvos szekció

Ismert, hogy a különféle környezetgazdagítási eszközök befolyásolják a laboratóriumi állatok viselkedését és élettani állapotát. Jelen munkában két vizsgálatot végeztünk. Az elsőben a napi szintű foglalkozás hatását vizsgáltuk a patkány viselkedésére. Ennek során kettő, 3-3 42 CR (W1)BR, FELASA SPF hím patkány alkotta csoportot neveltük 5 hetes koruktól azonos, fizikailag környezetgazdagított körülmények között. Az első csoport egyedeivel napi szinten foglalkoztuk, a második csoport viszont csak a minimális emberi kontaktusban részesült. A vizsgálatokat 15 hetes korukban végeztük.

1.: A csoportok egyik tagjával 8 órás etogrammot vettünk fel, melyben az alvást/pihenést, evést/ivást, az önápolási és kutakodó viselkedést rögzítettük. A két, eltérően nevelt állat napi tevékenységében nem találtunk kifejezett különbséget.

2.: Minden egyeddel egyszerűsített, 5 perces open-field-tesztet végeztünk. A porondon a gondozott csoport nagyobb aktivitást mutatott. A különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

3.: Befutási látencia vizsgálatot végeztünk egyedenként háromszor, 2-2 perces periódusokban. A terráriumba búvóhelyet helyeztünk, és vizsgáltuk, hogy a behelyezett patkány mennyi idő után ill. hányszor fut be oda, és mennyi időt tartózkodik bent. A kontrollegyedek első befutása mindig később történt, de a két csoport átlagosan kb. ugyanannyi időt töltött bent és a befutások számában sem volt lényeges különbség.

4.: a váratlan ingerre adott reakciót rögzítettük. Az állatokat egyesével hat percig figyeltük és rögzítettük openfield-szerinti viselkedésmintázatukat. A harmadik perc végén az állatot hirtelen erős hangingernek tettük ki. Figyeltük, hogy ennek hatására mennyi időre “merevedik le”, illetve utána milyen viselkedésmintázat jellemzi. A gondozott csoport lényegesen kevesebb időre “fagyott le”, viszont viselkedésmintázatuk jelentősen megváltozott, míg a kontrollcsoportnál ez nem volt megfigyelhető.

A második kísérletben azt vizsgáltuk, vált-e ki viselkedésváltozást patkányok esetében az emberi, frekvenciájában a rágcsálók hallástartományához igazított zene. Ehhez 10 új, előzetes szociális kezeléstől, zenének való kitettségtől mentes fiatal hím patkánnyal végeztünk egyszerűsített porond-tesztet. Az 5 perces alapértékfölvétel után az állatoknak egyenként lejátszottuk Mozartnak a humán pszichológiában alkalmazott „D-dur szonáta két zongorára, K 448” tízszeresére gyorsított változatát, majd újra elvégeztük az 5 perces megfigyelést. Az állatok egyértelműen érzékelték a zenét, s alapviselkedésük megváltozott bár az egyéni szórások miatt a különbségek statisztikailag nem szignifikánsak.

Összességében megállapítható, hogy patkányok esetében a fizikális környezet-gazdagításon túl mind az emberi szocializálás, mind az emberi zene része lehet az állati jólét fokozásának, a 3.R (refinement=finomítás) kiterjesztésének. A leghatékonyabb módszerek és a legalkalmasabb zene meghatározása további vizsgálatokat igényel.