Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
Meghívó 2011.
» Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2011. TDK » Állatorvos szekció

Állatorvos szekció

Vadonélő húsevőkből kimutatott szopornyica vírustörzsek genetikai összehasonlító vizsgálata
Turcsányi Katalin Magdolna IV. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani tanszék
Témavezető: Dr. Lakatos Béla

Absztrakt:

A Canine Distemper Virus (CDV) által okozott szopornyica rendkívül fertőző, gyakorta végzetes kimenetelű betegség, mely a legtöbb húsevőt (Carnivora) képes megbetegíteni. Mind a háziállatok, mind a vadonélő állatok fertőződése lehetséges. Az Európában zajló, veszettség elleni vakcinázási programok kiterjedt alkalmazása óta a vörös rókák (Vulpes vulpes) esetében is egyre gyakrabban találkozhatunk ezzel a megbetegedéssel, ami az esetek jelentős részében idegrendszeri tünetekkel kísért agyvelőgyulladás formájában manifesztálódik.

A CDV burkos, szimplaszálú, negatív irányítottságú RNS-genommal rendelkező vírus. Rendszertanilag a Paramyxoviridae víruscsalád Morbillivirus genusába tartozik. Ez a kórokozó genetikailag heterogén, kiváltképpen az ún. fúziós fehérjét (F protein) kódoló génen. Ennek alapján a különböző törzsek földrajzi elkülönültséget mutatnak, melynek segítségével jól követhető a CDV molekuláris járványtana.

Vizsgálatunk során Csehországból, Magyarországról és Németországból származó, az agyvelőgyulladás kórszövettani jeleit mutató, de veszettség vírusra negatív rókaagyvelő mintákat vizsgáltunk. Első lépésben az összes minta diagnosztikai PCR vizsgálatát végeztük el. A 95 mintából 30 CDV-pozitívat találtunk (31,5%). Ezek közül 15 mintát választottunk ki és nukleotidsorrendjüket meghatároztuk az F gén mintegy 2400 bp hosszúságú szakaszán.

Az így kapott szekvenciák összehasonlításával végzett filogenetikai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az általunk vizsgált földrajzi régióban a rókákban kimutatott CDV az F gén vizsgált szakaszán homogén. Ezzel szemben a kutyákból származó vírustörzsek ugyanezen a szakaszon igen változatosak, és eltérő genotípusokba tartoznak.



Előadások listája