Állatorvos szekció

Az Európai Unión belül a tejtermelők között egyre kiélezettebbé váló verseny azt a felismerést eredményezte a tejelő szarvasmarha telepek vezetőségében, hogy fel kell deríteni a főbb állomány-egészségügyi veszteségforrásokat.

A tejelő tehenek termelésének színvonalát, a termelt tej minőségét és a telep működésének gazdaságosságát alapjaiban meghatározza a tőgy egészségügyi állapota, így a szubklinikai tőgygyulladás, melyet a jól felismerhető klinikai formával együtt a tőgyet veszélyeztető legfőbb betegségeknek tartanak. A tehenek szaporodás-biológiai állapota a gazdaságos tejtermelés másik fontos eleme. A veszteségek jelentősen csökkenthetők a két ellés közti időnek, az üres napok számának és egyéb, szaporodási szempontból fontos mutatók optimalizálásával.

Kutatásom célja az volt, hogy számszerűsítsem a tőgygyulladás és a szaporasági zavarok által okozott átlagos éves gazdasági veszteségeket tejelő szarvasmarha telepeken. A felmérést 4 magyarországi nagyüzemi tehenészet összesen 3884 holstein-fríz tehenén végeztem 2010-ben, és az adott év termelési, valamint költség- és áradatait használtam fel.

Vizsgálataim szerint a szubklinikai tőgygyulladásos (250 000 SCC/ml feletti tejet termelő) tehenek naponta 3,36 kg-mal kisebb tejhozammal rendelkeztek, mint egészséges társaik, ami éves szinten 13 196 Ft (48 euró) veszteséget jelent tehenenként. Az elkülönített tejből eredő veszteség 14 571 Ft (53 euró), míg az idő előtti selejtezés 12 324 Ft (44,8 euró), a gyógyszerfelhasználás pedig 3 520 Ft (12,8 euró) költséget okozott átlagosan tehenenként évente. Így a tőgygyulladás által okozott éves átlagos veszteség 2010-ben 43 612 Ft (158,6 euró) volt a vizsgált populációban. Az összes veszteség 63,7%-áért (101 euró) a tejárbevétel-csökkenés, 28,3%-áért (44,9 euró) az idő előtti selejtezés okolható, míg a jól kimutatható gyógykezelési költség a veszteségeknek csupán 8,1%-át (12,7 euró) teszi ki.

A szaporodás-biológiai zavarok miatti éves gazdasági kár nagysága a vizsgált populációban megközelítette a 60 ezer Ft-ot (216 euró)! Az összes veszteség 70,1%-áért – több mint 41,5 ezer Ft-ért (151,5 euró) – az optimálistól eltérő két ellés közötti idő, 15,5%-áért – több mint 9 ezer Ft-ért (33,4 euró) – az idő előtti selejtezés volt okolható. A gyógykezelés miatti költség az összes veszteség 8%-áért, több mint 4,7 ezer Ft-ért (17,3 euró) volt felelőssé tehető, míg az optimálisnak tartottnál több termékenyítés miatti költség a veszteségeknek csupán 6%-át tette ki (3,7 ezer Ft, vagyis 13,7 euró).

Eredményeim alapján a gazdálkodók számára elsősorban szaporodás-biológiai intézkedések bevezetését javaslom, emellett viszont a tőgyegészségügyet is javítaniuk kellene.