|
||||
Home
» Archívum
» 2011. TDK
» Állatorvos szekció
Állatorvos szekcióKertész Attila Mihály V. évfolyam SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Anatómiai és Szövettani tanszék Témavezetők: Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bíró Hunor A tenyészkocák tejmirigyeinek (glandulae mammaria) száma és működőképessége fontos anyai tulajdonság. A sertéseknek általában öt-kilenc tejmirigyük van mindkét oldalon. A kutatási eredmények minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a kocák tejtermelő képességének jelentős növekedése ellenére a megszületett malacok a genetikailag determinált növekedési erélyüknek csak ötven vagy alig több mint ötven százalékát tudják realizálni. A részben személyes, részben kérdőíves vizsgálat véletlenszerűen kiválasztott 1985 tenyésztésben lévő kocára – a hazai tenyészkoca állomány 0,9 százalékára – terjedt ki a fialásukat követő 48 órán belül. A vizsgálat kapcsolódik egy korábbi vágóhídi felméréshez1,2. A kocánkénti tejmigyszáma a következőképpen alakult: 16 tejmirigy: 139 állat (7%); 15 tejmirigy: 156 (7,9%); 14 tejmirigy: 1470 (74%); 13 tejmirigy: 87 (4,4%); 12 tejmirigy: 118 (5,9%); 11 tejmirigy: 0 (0%), 10 tejmirigy: 15 (0,8%). A megvizsgált állatok átlagos tejmirigy száma: 14,03; nem működőképes vagy nem megfelelően működő tejmirigyek száma kocánként: 0,96; működőképes átlagos tejmirigyszámuk: 13,07. Az utóbbiak megoszlása a fontosabb kategórák szerint abszolút értékben és az összes tejmirigyszám százalékában kifejezve: befordult csecsbimbó: 183 (0,7%); „vak” bimbócsatorna: 217 (0,8%); rövid bimbócsatorna: 380 (1,4%); aplasiás tejmirigy: 124 (0,5%), hypoplasiás tejmirigy: 354 (1,3%); sérülés vagy egyéb okozta működőképtelenség: 330 (1,2 %). Egyéb anatómiai rendellenességek: járulékos vagy számfeletti tejmirigy: 60 állat (0,2%); járulékos csecsbimbó: 95 állat (0,34%). Helyeződésbeli rendellenesség, asszimetria: 69 állat (0,3%); nem megfelelő térköz a tejmirigyek között: 94 állat (0,3%). A megszületett malacok számára megfelelően működő, elégséges számú tejmirigy biztosítása etikai, állatjólléti, állategészségügyi és ökonómiai szempontból eléggé nem hangsúlyozható fontosságú. Ennek szakmai és szelekciós szempontjai adottak. A vizsgálat eredményei mind a tejmirigyek számszerinti növelését, mind azok működőképességének javítását feltétlenül indokolják a fenti érvek alapján. (1) Kertész Attila Mihály: A hazai tenyészsertések tejmirigyének és csecsbimbócsatornájának számszerű anatómiai jellemzése SzIE, Állatorvos-tudományi Kar TDK Dolgozat, 2009. Előadások listája |