Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
Meghívó 2011.
» Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2011. TDK » Állatorvos szekció

Állatorvos szekció

A hazai tenyészsertések tejmirigyének számszerű és funkcionális anatómiai jellemzése
Kertész Attila Mihály V. évfolyam
SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Anatómiai és Szövettani tanszék
Témavezetők: Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bíró Hunor

Absztrakt:

A tenyészkocák tejmirigyeinek (glandulae mammaria) száma és működőképessége fontos anyai tulajdonság. A sertéseknek általában öt-kilenc tejmirigyük van mindkét oldalon.

A kutatási eredmények minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a kocák tejtermelő képességének jelentős növekedése ellenére a megszületett malacok a genetikailag determinált növekedési erélyüknek csak ötven vagy alig több mint ötven százalékát tudják realizálni.

A részben személyes, részben kérdőíves vizsgálat véletlenszerűen kiválasztott 1985 tenyésztésben lévő kocára – a hazai tenyészkoca állomány 0,9 százalékára – terjedt ki a fialásukat követő 48 órán belül. A vizsgálat kapcsolódik egy korábbi vágóhídi felméréshez1,2.

A kocánkénti tejmigyszáma a következőképpen alakult: 16 tejmirigy: 139 állat (7%); 15 tejmirigy: 156 (7,9%); 14 tejmirigy: 1470 (74%); 13 tejmirigy: 87 (4,4%); 12 tejmirigy: 118 (5,9%); 11 tejmirigy: 0 (0%), 10 tejmirigy: 15 (0,8%). A megvizsgált állatok átlagos tejmirigy száma: 14,03; nem működőképes vagy nem megfelelően működő tejmirigyek száma kocánként: 0,96; működőképes átlagos tejmirigyszámuk: 13,07. Az utóbbiak megoszlása a fontosabb kategórák szerint abszolút értékben és az összes tejmirigyszám százalékában kifejezve: befordult csecsbimbó: 183 (0,7%); „vak” bimbócsatorna: 217 (0,8%); rövid bimbócsatorna: 380 (1,4%); aplasiás tejmirigy: 124 (0,5%), hypoplasiás tejmirigy: 354 (1,3%); sérülés vagy egyéb okozta működőképtelenség: 330 (1,2 %). Egyéb anatómiai rendellenességek: járulékos vagy számfeletti tejmirigy: 60 állat (0,2%); járulékos csecsbimbó: 95 állat (0,34%). Helyeződésbeli rendellenesség, asszimetria: 69 állat (0,3%); nem megfelelő térköz a tejmirigyek között: 94 állat (0,3%).

A megszületett malacok számára megfelelően működő, elégséges számú tejmirigy biztosítása etikai, állatjólléti, állategészségügyi és ökonómiai szempontból eléggé nem hangsúlyozható fontosságú. Ennek szakmai és szelekciós szempontjai adottak. A vizsgálat eredményei mind a tejmirigyek számszerinti növelését, mind azok működőképességének javítását feltétlenül indokolják a fenti érvek alapján.

(1) Kertész Attila Mihály: A hazai tenyészsertések tejmirigyének és csecsbimbócsatornájának számszerű anatómiai jellemzése SzIE, Állatorvos-tudományi Kar TDK Dolgozat, 2009.
(2) Kertész, A.M., Bíró, H., Sótonyi, P.: The Number of Mammary Glands and Teat Canals in Culled Breeding Sows. In: Proceedings of 1st European Symposium on Porcine Health Management, Copenhagen, Denmark, August 27th - 28th, 2009. p. 56.



Előadások listája