Biológus szekció

A rétisas (Haliaeetus albicilla, Linnaeus 1758) ártéri erdőkhöz kötődő, fokozottan védett ragadozó madár, melynek legdélebbi állományai a Kárpát medencében találhatók. Az európai populáció a 20. század elején mutatkozó drasztikus állománycsökkenést követően az 1970-es évektől ismét gyarapodásnak indult. Magyarországon az 1970-es években a teljes költőállományt 2-12 párra becsülték, és feltehetően a Tiszántúl területén egyáltalán nem költött, csupán az Alsó-Duna-völgy területén fészkelt. Napjainkban a hazai állomány meghaladja a 220 költőpárt, és a költőterület is gyors növekedést mutat, a Tiszántúlon is nagy számban költenek a faj egyedei.

A faj egész elterjedési területén végzett filogeoráfiai vizsgálat a mitokondriális kontroll DNS-régió alapján két nagy haplocsoportot különített el keletibb, illetve nyugatibb elterjedéssel. Ezen eredmények alapján a Pleisztocén utolsó nagy eljegesedését a faj két fő refúgiumban vészelhette át, melyek Közép- illetve Nyugat-Eurázsiára tehetők. Később a Kárpát-medencétől északra költő közép-európai populácókban számos új haplotípust találtak a két haplocsoporton belül, tovább finomítva filogeográfiai ismereteinket. Mindezidáig viszont a Kárpát-medencei állomány filogeográfiai és populáció-genetikai viszonyait nem vizsgálták.

Kutatásunk során két fő kérdés vizsgálatát tűztük ki célul. Egyrészt feltérképeztük a mitokondriális kontroll DNS-régió egy 500 bázispár hosszúságú szakaszának (a továbbiakban mtDNS-régió) vizsgálata révén a hazai rétisas-állomány filogeográfiai viszonyait Európa más, korábban vizsgált populációihoz képest. Ezt a DNS-szakaszt 16 Kárpát-medencei fiókán vizsgáltuk meg.

Másik kérdésünk a tiszántúli költőállomány eredetére vonatkozott. Két fő hipotézisünk szerint ez az állomány származhat (1) Európa északi populációiból ide tömegesen telelni érkező madaraktól, melyek közül néhányan megtelepedhettek a területen, illetve (2) a délnyugati fészkelőterületekről származó madarak juthattak el ide a költőterület expanziója során. E kérdés megválaszolásához 61, a Kárpát-medence különböző területein kikelt fióka egyeden 9 magi mikroszatellita lókusz segítségével vizsgáltuk a délnyugati és a tiszántúli állomány közti génáramlást. A DNS-mintákat a faj gyűrűs jelölési programja keretében végzett gyűrűzéskor tépett fiókatollak szolgáltatták.

Eredményeink azt mutatják, hogy a Kárpát-medencében megtalálható mindkét nagy haplocsoport a vizsgált mtDNS-régióból. A délnyugati és tiszántúli állományok nem mutatnak genetikai strukturáltságot, így a Kárpát-medence rétisas-állománya egy összefüggő populációnak tekinthető. Mindezek arra utalnak, hogy a Tiszántúl költőállománya alapvetően a Kárpát-medence délnyugati területeiről származhat.