|
||||
Home
» Archívum
» 2012. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióZsedényi Csilla Karina II. évfolyam Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet-és Fejlődéstani Intézet Témavezető: Dr. Ádám Ágota A szintetikus pszichoaktív szereknek egy olyan csoportját, amelyek farmakológiailag és szerkezetileg is nagyon hasonlóak egy kábítószerként nyilvántartott vegyülethez „designer-drogként” vagy a köznyelvben „party-drogként” ismernek. Ezek a szerek könnyen beszerezhetőek az Internet adta lehetőségek által, így rohamosan terjednek, hatásukról azonban ez idáig csak nagyon kevés állatkísérletes eredmény, ill. humán vizsgálati adat áll rendelkezésre. Jelen kutatásban a szintetikus cathinonok csoportjába tartozó mefedron és butylon (MBDB, N-Metil-1-(3,4-metiléndioxi-fenil)-2-butánamin-hidroklorid) nevű szerek neurotoxikus és az agyfejlődésre, különös tekintettel a neurogenezisre gyakorolt hatását vizsgáltuk. Kísérleteinkben madár modellrendszer segítségével az alábbi kérdésekre kerestük a választ: 1. Milyen hatásuk van ezeknek a drogoknak a fejlődő embrióra, különös tekintettel a neurogenezisre? 2. Milyen viselkedési hatásokat fejtenek ki a cathinonok családjába tartozó designer drogok? 3. Hogyan befolyásolják ezek az ágensek a striatummal kapcsolatos tanulási képességet? A mefedron neurogenezisre gyakorolt hatásának vizsgálatához termékenyített tyúktojásokat kezeltünk mefedronnal (2 mg/tojás kg, in ovo) a 6. ill. a 10. embrionális napokon. A posztembrionálisan proliferáló neuronokat a striatum szubvetrikuláris zónájában kvantitatívan elemeztük jelzett nukleozid, bromo-deoxi-uridin (BrdU) beépülése alapján, amelyet immunhisztokémiai módszerekkel láthatóvá tettünk. A 10. embrionális napon kezelt állatok esetében szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a keletkező idegelemek számában. A 10mg/ttkg i.p. butylonnal kezelt csirkéken a kezelést követően koordinációs zavarokat figyeltünk meg, amely a poszturális kontroll elvesztésével, valamint erős hiperventillációval járt együtt. Ugyanilyen dózisban adott mefedronnál ezek a hatások nem voltak megfigyelhetőek. A szociális izoláció által kiváltott stresszre adott választ (ún. „distress call” mérése) a mefedron befolyásolta, ti. a mefedronnal (10mg/ttkg i.p.) kezelt állatok a vizsgálat első 5 percében szignifikánsan több vészhívást hallattak, mint a kontroll csoport egyedei. A butylon (10mg/ttkg i.p.) esetében szignifikáns eltérést nem tapasztaltunk, de a kezelt állatok általános fizikai állapota nem tette lehetővé az izolációs teszt zavartalan lebonyolítását. A striatummal kapcsolatos tanulási képességek vizsgálatához passzív elhárító tesztet alkalmaztunk, amelynek során a naposcsibéket 30 perccel a tanítás előtt mefedronnal (10mg/ttkg ip) kezeltük. Megállapítottuk, hogy a mefedronnak nem volt hatása a tanulásra, ha a tanítás előtt volt a kezelés, de a kezelt állatok 6 órával később a memória előhívás idején izolációs stressz nélküli hiperaktivitást mutattak. Előadások listája |