|
||||
Home
» Archívum
» 2014. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióFera Gábor I. évfolyam SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet Témavezetők: Dr. Hettyey Attila, Dr. Kosztolányi András Számos prédafaj egyedei kémiai vészjelzésekkel figyelmeztetik társaikat ragadozó megjelenésére. Több vízi gerinces fajnál találhatunk ilyen jelzőanyagokat, melyeket általánosan Schreckstoff-nak neveznek. Míg halfajoknál jól dokumentáltak ezen mechanizmusok , addig a kétéltűek lárvái esetében kevésbé feltérképezettek, és nem ismert pontosan, hogy a szignálok mennyire fajspecifikusak. A Schreckstoff nem csupán a többi prédaegyed figyelmeztetésére szolgálhat, hanem a jelzést leadók túlélési esélyeit is megnövelheti, ha támadás esetén további ragadozókat odavonz és a ragadozók közötti versengést kihasználva megzavarja az elsődleges támadót. Erdei béka (Rana dalmatina) ebihalakon végzett vizsgálataink során arra voltunk kíváncsiak, hogy a Schreckstoff leadása aktívan vagy passzívan történik-e, valamint hogy az ebihalak leggyakoribb ragadozói esetében találunk-e ragadozót vonzó hatást. Ragadozóként az erdei béka természetes ragadozóit a sebes acsa lárváját (Aeshna cyanea), fiatal csukát (Esox lucius), pettyes gőtét (Lissotriton vulgaris), valamint sárgaszegélyű csikbogár lárvát (Dytiscus marginalis) használtunk. Az ebihalakat és ragadozókat háromféle szagtípusnak tettünk ki; (1) homogenizált ebihalak kivonata (aktívan és passzívan leadott jelzések), (2) műanyag bottal zavart ebihalak szaga (csak aktívan leadott jelzések), valamint (3) a zavaráshoz hozzászoktatott ebihalak szaga (kontroll kezelés, jelzések nélkül), és videokamerával rögzítettük a viselkedésüket. Eredményeink azt sugallják, hogy az erdei békák ebihalainak nincsenek aktívan leadott kémiai vészjelezéseik. Ez ellentmond néhány korábbi vizsgálatnak, ahol egy észak-amerikai Rana fajnál, valamint egyéb farkatlan kétéltűek lárváinál találtak aktívan leadott anyagot. Vizsgálataink során a csukák, szitakötőlárvák és a csíkbogárlárvák semmilyen preferenciát nem mutattak a különböző kezelésekre. Pettyes gőték esetében találtunk bizonyítékot arra, hogy szaglásuk segítségükre van a zsákmány felkutatása során, ugyanis preferenciát mutattak a pipettával zavart ebihalak jelzéseire, ugyanakkor semmilyen érdeklődést nem tanúsítottak a homogenizált ebihalak irányában. Utóbbi magyarázható azzal, hogy ez a kezelés olyan jelzésként fogható fel számukra, ami olyan másik ragadozó (pl.: szitakötőlárva vagy csíkbogárlárva) jelenlétét sejteti, mely veszélyes lehet rájuk nézve is. További vizsgálatok során érdekes lenne ellenőrizni, hogy a Schreckstoff kibocsátása hogyan befolyásolja a megtámadott egyed túlélését természetközelibb körülmények között. Előadások listája |