|
||||
Home
» Archívum
» 2014. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióTóth Kata Mária III. évfolyam SZIE Állatorvostudományi Kar, Növénytani tanszék Témavezetők: Dr. Cserhalmi Dániel, Endrédi Anett A természetben komplex rendszert alkotó fajok kihalási rátája napjainkban nagymértékben megnőtt. Az életközösségek komplexitása folytán egy faj eltűnése a vele együtt élő többi faj, illetve közvetve az élőhelyek pusztulásához is vezethet. Emiatt a fajok védelme mostanság egyre nagyobb jelentőséggel bír. A hatékony védelemhez azonban fontos az egyes fajok természetrajzának, szaporodásbiológiájának minél pontosabb ismerete. Egy növényközösség regenerációjának alapja a természetes magbank, a magok életképességének és csírázási tulajdonságainak ismerete pedig elengedhetetlen e képesség meghatározásához. Jelen kutatásunk fő kérdései, hogy a hazai pillangósvirágú fajok magjai mennyi ideig őrzik meg csírázóképességüket, hogyan függ ez a képesség a magok tömegétől, hosszú távon milyen mértékben veszítik el a családra jellemző keménymaghéjúságot, illetve, hogy milyen mértékben használhatóak herbáriumi gyűjtések a konzervációbiológiai kutatásokban. A korábban bemutatott előkísérletek valamint a jelen dolgozatban bemutatott vizsgálatok célja az is volt, hogy a fenti kérdések megválaszolására alkalmas, hatékony, és lehetőleg a család szintjén univerzális csíráztatási protokollt állítsunk fel, figyelembe véve a szakirodalomban már tesztelt módszereket. Ehhez négy, a Fabaceae családba tartozó faj archív (a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, a SZIE Növénytani és Ökofiziológiai Intézetének, a Debreceni Egyetem és az egri Eszterházy Károly Főiskola herbáriumából származó), illetve friss magjainak életképességét vizsgáltuk. Az előkísérletekben használt tételeket később ugyanazon gyűjteményből, de más időpontokból származó magokkal is kiegészítettük, illetve más családokból (pl. Resedaceae) származó fajokat is bevontunk a vizsgálatba. A kísérletek alapján kidolgoztuk a csíráztatási protokoll első változatát, ami azonban még finomítást igényel. Az eredmények alapján úgy gondoljuk, hogy a gyakorlatban elterjedt különböző biológia és kémiai tesztelés módszereket érdemes kombinálni egy tesztben, mivel az említett módszerek önmagukban alá- vagy túlbecsülik a csírázás képességet. A protokollunk szerint a Fabaceae családba tartozó fajok esetén első lépésben érdemes kezelés nélkül csíráztatni a magokat, így megállapítható a 1. halott, 2. azonnali csírázásra képes, 3. dormans (nyugalmi állapotban lévő) magok aránya. Ezután a vizet fel nem vett magok szkarifikálással (maghéj megsértésével) történő újracsíráztatásával kiszűrhető a fizika dormanciával rendelkező magok száma, végül a megmaradt magokon kémiai életképesség vizsgálat (TTC-teszt) szükséges, mely rámutat, hogy mennyi a még potenciálisan csírázó-képes mag. A továbbiakban újabb magtételek, fajok bevonásával tervezzük finomítani a protokollt és elegendő adatot gyűjteni a fenti kérdések megválaszolására. Előadások listája |