Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
Felhívás
SWK pályázat
Pályázati felhívás
Meghívó 2014.
Állatorvos szekció
» Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
Szakmai látogatások
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2014. TDK » Biológus szekció

Biológus szekció

Tolltetű fajok terjedési stratégiáinak kísérletes vizsgálata egy ragadozó madáron
Piross Imre Sándor II. évfolyam
SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék, MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport
Témavezetők: Dr. Harnos Andrea, Dr. Rózsa Lajos, Fehérvári Péter

Absztrakt:

A paraziták viselkedése alig kutatott, pedig a gazdákhoz való alkalmazkodásukat nemcsak morfológiai vagy biokémiai tulajdonságaik segítik. A tolltetvek (Insecta: Phthiraptera) obligát ektoparaziták, gazdák testi érintkezésével terjednek, amire leginkább a szülő-utód kapcsolat kínál lehetőséget. Munkámban azt vizsgáltam, hogy a szülőkről hasonlóan terjednek-e a hím és a nőstény fiókákra, a tapasztalt különbség megmarad-e a felnőtt madarakon is, és mindez befolyásolja-e az apa, illetve az anya hozzájárulását a fiókáik tolltetű populációjához. A vizsgálatot a fokozottan védett madarunkon, a kék vércsén (Falco vespertinus) és tolltetvein végeztem.

A vizsgálatot a Körös-Maros Nemzeti Park területén a MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportjának segítségével végeztem. Az ektoparaziták legyűjtése piretrin tartalmú rovarölő porral történt. 2012-ben fészekaljanként egy-egy feltehtően tojó és hím fiókától vettem mintát. A fiókák ivarának meghatározásához PCR alapú módszert használtam. 2014-ben a fiókanevelés megkezdése előtt a pár egyik, hím vagy tojó tagjáról gyűjtöttem le tetveket, később a fészekaljuk összes fiókájáról. A gazdatulajdonságainak tolltetű fertőzöttségre gyakorolt hatását általánosított lineáris modellekkel elemeztem. A madarakon négy tetűfajt találtunk, mely közül egyet eddig csak család szintig sikerült meghatározni (Amblycera: Menoponidae), a Laemobothrion tinnunculi-nak pedig ez az első ismert előfordulása kék vércsén. A Colpocephalum subzerafae a fejlődő tokos tollak megrágása mellett hámtörmelékkel és vérrel, míg a Degeeriella rufa a tollak anyagával táplálkozik. A C. subzerafae abundanciáját a fiókákon a gazda ivara befolyásolta, a tojókon hím fészektestvéreikhez képest szignifikánsan több volt. A D. rufa abundanciáját ugyanakkor a fióka korát és fejlettségét jellemző félszárnyhossz befolyásolta szignifikánsan. A C. subzerafae mennyisége az adult madarakon a testméretet jellemző paraméterekkel, illetve a mintavételek időszakában a napok számával nő, a tojókon szignifikánsan több egyed található. A felnőtt madarak D. rufá-val való fertőzöttségének esélye a testtömeggel nő, és szignifikánsan nagyobb a tojók esetében. Az ivar a parazita egyedszámára is hatással van, melyet a félszárnyhossz és a mintavétel időpontja is pozitív irányban befolyásol. A tolltetvek kiirtása a szülőpár egyik tagjáról alacsonyabb fertőzöttséget eredményez a fiókáikon, a kontroll fészekaljakhoz viszonyítva. A két kezelt csoport (tetvek hím vagy nőstény szülőről irtva) között szignifikáns különbséget nem találtam.

A kék vércse két leggyakoribb tetűfajánál ivarfüggő fertőzöttségi mintázatokat mutattam ki, a C. subzerafae esetében már a vertikális transzmisszió során is. A D. rufa feltehetően eltérő terjedési stratégiát alkalmaz, csak akkor terjed át a fiókákra, amikor azok tollazati fejlettsége már megfelelő számára. Az eredmények alapján a gazda ivara önmagában is hatással lehet a paraziták fitneszére, egyes élősködők ennek megfelelő egyenlőtlen terjedést mutatnak.



Előadások listája