|
||||
Home
» Archívum
» 2014. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióPiross Imre Sándor II. évfolyam SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék, MTA-ELTE-MTM Ökológiai Kutatócsoport Témavezetők: Dr. Harnos Andrea, Dr. Rózsa Lajos, Fehérvári Péter A paraziták viselkedése alig kutatott, pedig a gazdákhoz való alkalmazkodásukat nemcsak morfológiai vagy biokémiai tulajdonságaik segítik. A tolltetvek (Insecta: Phthiraptera) obligát ektoparaziták, gazdák testi érintkezésével terjednek, amire leginkább a szülő-utód kapcsolat kínál lehetőséget. Munkámban azt vizsgáltam, hogy a szülőkről hasonlóan terjednek-e a hím és a nőstény fiókákra, a tapasztalt különbség megmarad-e a felnőtt madarakon is, és mindez befolyásolja-e az apa, illetve az anya hozzájárulását a fiókáik tolltetű populációjához. A vizsgálatot a fokozottan védett madarunkon, a kék vércsén (Falco vespertinus) és tolltetvein végeztem. A vizsgálatot a Körös-Maros Nemzeti Park területén a MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportjának segítségével végeztem. Az ektoparaziták legyűjtése piretrin tartalmú rovarölő porral történt. 2012-ben fészekaljanként egy-egy feltehtően tojó és hím fiókától vettem mintát. A fiókák ivarának meghatározásához PCR alapú módszert használtam. 2014-ben a fiókanevelés megkezdése előtt a pár egyik, hím vagy tojó tagjáról gyűjtöttem le tetveket, később a fészekaljuk összes fiókájáról. A gazdatulajdonságainak tolltetű fertőzöttségre gyakorolt hatását általánosított lineáris modellekkel elemeztem. A madarakon négy tetűfajt találtunk, mely közül egyet eddig csak család szintig sikerült meghatározni (Amblycera: Menoponidae), a Laemobothrion tinnunculi-nak pedig ez az első ismert előfordulása kék vércsén. A Colpocephalum subzerafae a fejlődő tokos tollak megrágása mellett hámtörmelékkel és vérrel, míg a Degeeriella rufa a tollak anyagával táplálkozik. A C. subzerafae abundanciáját a fiókákon a gazda ivara befolyásolta, a tojókon hím fészektestvéreikhez képest szignifikánsan több volt. A D. rufa abundanciáját ugyanakkor a fióka korát és fejlettségét jellemző félszárnyhossz befolyásolta szignifikánsan. A C. subzerafae mennyisége az adult madarakon a testméretet jellemző paraméterekkel, illetve a mintavételek időszakában a napok számával nő, a tojókon szignifikánsan több egyed található. A felnőtt madarak D. rufá-val való fertőzöttségének esélye a testtömeggel nő, és szignifikánsan nagyobb a tojók esetében. Az ivar a parazita egyedszámára is hatással van, melyet a félszárnyhossz és a mintavétel időpontja is pozitív irányban befolyásol. A tolltetvek kiirtása a szülőpár egyik tagjáról alacsonyabb fertőzöttséget eredményez a fiókáikon, a kontroll fészekaljakhoz viszonyítva. A két kezelt csoport (tetvek hím vagy nőstény szülőről irtva) között szignifikáns különbséget nem találtam. A kék vércse két leggyakoribb tetűfajánál ivarfüggő fertőzöttségi mintázatokat mutattam ki, a C. subzerafae esetében már a vertikális transzmisszió során is. A D. rufa feltehetően eltérő terjedési stratégiát alkalmaz, csak akkor terjed át a fiókákra, amikor azok tollazati fejlettsége már megfelelő számára. Az eredmények alapján a gazda ivara önmagában is hatással lehet a paraziták fitneszére, egyes élősködők ennek megfelelő egyenlőtlen terjedést mutatnak. Előadások listája |