|
||||
Home
» Archívum
» 2014. TDK
» Biológus szekció
Biológus szekcióBiró Gina III. évfolyam SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék Témavezetők: Dr. Kabai Péter, Rigler Eszter A kooperáció, vagyis az együttműködés ma is egy vitatott része az etológiának. Rokon egyedek között a Hamilton-féle rokon szelekció adhat magyarázatot a kooperációra, nem rokon egyedek között pedig a direkt és az indirekt kölcsönösség elmélete. A laza kötél (loose-string) módszert, korábban több fajnál alkalmazták pl.: csimpánzok, bonobók, elefántok, hiénák, amely állatok értették a feladatot és kooperáltak is. Ezt alkalmaztam én is dolgozatomban a Jászberényi Állat- és Növénykert hét hím egyedből álló gyűrűsfarkú maki (Lemur catta) csapatán. Érdekes kérdés, hogy a gyűrűsfarkú makik kognitív képességükből adóan meg tudják-e érteni a feladatot, és ha igen, akkor kooperálnak-e? Továbbá ezek az állatok szociálisan szoros viszonyban állnak egymással, ezért felmerül a kérdés vajon a kooperáció tükrözi-e a szociális és dominancia, vagy rokonsági viszonyokat? Pozitív és agonisztikus viselkedések leírására fókusz állat mintavételi módszert használtam az adatgyűjtés során, melyből statisztikai elemzések segítségével képet kaptunk a szociális és dominancia viszonyokról. Az adataink alapján egyedenként külön vizsgálva, (egy állat kivételével) szignifikánsan többször hajtották végre a feladatot sikeresen, mint ahány sikertelen próbálkozás volt. Sikeres együttműködések esetén (ugyanannak az egyednek a kivételével) a párok nem véletlenszerűen alakultak, ugyanakkor sem a rokonság, sem pedig az agresszív interakciók illetve a szociális viszonyok erőssége nem magyarázzák a kapott mintázatot. Előzetes eredményink alapján a párok nem véletlenszerű alakulásának más oka kell hogy legyen, mint a rokonság vagy a szociális és dominancia viszonyok. Egyéb lehetséges magyarázatként szolgálhat pl.: hogy az állatok azzal a társukkal kooperálnak szívesebben, amelyikkel a betanítás során többször sikeresek voltak. Előadások listája |