Szekciók

A szopornyica vírus (canine distemper virus CDV) egy világszerte gyakran kimutatott kórokozó. Régebben kizárólag a ragadozók (Carnivores) betegségének tekintették, de a vizsgálatok alapján már sokféle fajban megtalálták (Ailuridae, Mustelidae, Viverridae, Procyonidae, Phocidae, Felidae), köztük a nem emberszabású majmokban is (Macaca fuscata, Macaca mulatta). A CDV egy nagy fertőzőképességű, gyakran fatális kimenetelű, szisztémás megbetegedést okozó vírus. Hatékony, specifikus gyógymód nincs ellene, az érintett állatok kezelése csak tünetileg lehetséges, aminek költsége nagyon magas, és eredményessége kétséges. A betegség megelőzése vakcinázással lehetséges, amihez hazánkban számos oltóanyag áll rendelkezésre.

Az elmúlt években egyre több fiatal és felnőtt, oltott és oltatlan kutya is fertőződött szopornyica vírussal. Hogy feltérképezzük a jelenleg megbetegedést okozó vírustörzseket, az érintett egyedekből származó mintákat molekuláris biológiai módszerekkel vizsgáltuk. Filogenetikai vizsgálatok alapján a CDV-kat leggyakrabban 7 csoportba (Amerika 1 és 2, Ázsia 1 és 2, Arctic, Európa, Európa vadvilága) sorolják.

Eredményeink alapján a jelenleg Magyarországon terjedő, megbetegedéseket okozó vírusok az Arctic csoportba tartoznak, egymással nagyon szoros rokonságot mutatnak, és a filogenetikai elemzés alapján egy 2006-ban szintén hazánkban kimutatott vírusból eredeztethetők. Bár a Hemagglutinin fehérje vizsgálata szerint ez a csoport van legközelebb a vakcina törzseket magába foglaló Amerika 1 csoporttal, az aminosav szinten jelentkező különbségek elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy az általunk kimutatott vírusok akár többször vakcinázott állatokban is képesek legyenek fertőzést és megbetegedést is előidézni. A rendszeres vakcinázások szelekciós nyomást gyakorolnak a vírusokra, aminek hatására a vírus antigén-szerkezete megváltozik, így a vakcinák hatékonysága idővel gyengül.

A CDV többször okozott főemlősökben is elhullásokkal járó járványokat, valamint humán sejttenyészeteket is sikerrel fertőzhetőek a vírussal. Ezért fennállhat a veszélye annak, hogy a CDV emberhez adaptálódik, aminek a következményei rendkívül súlyosak lehetnek. Ezért fontosnak tartjuk a vírus evolúciójával lépést tartó vakcinák fejlesztését, használatát az érintett fajokban, hogy minimalizálni lehessen az emberre való terjedés kockázatát.