Szekciók

Magyarországon komoly nézeteltérések vannak annak tekintetében, hogy őseink szarvasmarhája küllemében a mai magyar szürke szarvasmarhára hasonlított-e? A romantikus elképzelés szerint, amelyet Feszty Árpád festménye alapvetően meghatároz, a nagyszarvú marhák már honfoglaló őseinkkel érkeztek. Míg mások az újabb korok tenyésztői munkájának eredményeként tekintenek a címeres, nagy szarvra, és tehetik is, mert a szarvra történő szelektálás igen hatékony, magas h2 értékkel bír.

Vizsgálatainkban arra kerestük a választ, hogy a budai várban előkerült XVIII. századi szarvcsapok, és a mai magyar szürkemarha szarvcsapok milyen hasonlóságot mutatnak CT felvételek alapján.

Vizsgálati mintaként a budai várban előkerült szarvcsapokat (n=24), és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum koponyatárából (n2=5) és a Hortobágyi Génmegőrző Kht. gyűjteményéből származó koponyák(n3=7) szarvcsapjait hasonlítottunk össze.

Vizsgálatainkhoz a Mediso Kft. Anyscan C típusú CT készülékét használtuk, amely bár széles vizsgálati nyílással rendelkezik, mégsem volt elegendően nagy a táblás szarvú, egész magyar szürke koponya egy menetben történő scanneléséhez.

A 3D modellek összehasonlítását a morfometria módszereivel végeztük, mert ez a módszer a legkevésbé érzékeny a tárgy méreteinek különbségére, csak a formák különbségeit mutatja meg.

Összehasonlításaim eredményeképp, a két csoportba tartozó szarvcsapok formája nem tekinthető azonosnak, a méretbeli eltérésektől eltekintve sem.

Következtetésképp, az összehasonlított szarvasmarhák szarva is eltérő formájú lehetett. Ennek oka lehet az, hogy a mintaként használt leletek nem tartoztak a korabeli átlag magyar populációhoz, ami mivel Magyarország akkoriban inkább marhaexportőr volt, nem valószínű. Vagy a kiindulási feltételezéseket megerősítve a leletek keletkezése idejében a magyar szarvasmarha még nem bírt a ma jellemző nagy méretű szarvval.

Jelen morfometriai vizsgálatokat jól kiegészíthetné az előkerült leletek genetikai vizsgálata.